Miért is a blog?

Itt írjuk le, hogy mi olyasmi történik velünk, amiről szeretnénk, ha barátaink és családtagjaink is értesülnének.

Hozzászólások

  • Szunya: Sziasztok, régen nincs már hír rólatok... Cicunak sok puszi: Évi és Feri (2011.06.10. 20:54) Megússzuk szárazon (?)
  • Klári+Miki: Sziasztok! Gondoltam, megosztom veletek ezt az írást. Hátha másnak is tetszik: 1. Géza fejedelem... (2010.05.29. 23:46) Gyakorlati útmutató aranyhallal való találkozáshoz
  • Hella1975: Szia, Megkérdezhetem, hogy milyen állást keresel pontosan és milyen tapasztalatod van? Szép napo... (2010.05.16. 15:38) Éljen az ausztrál augusztus 20!
  • Hella1975: Ami lemaradt: Szép napot, Hella (2010.05.16. 15:28) APEH vs. ATO
  • M Sityu: Szép volt, jó volt hallgatni. :-) Boldog Új Évet nektek odakinn a távolban, remélem 2010-ben talá... (2009.12.30. 16:14) Egy kis kultúra

Linkblog

Eleget tettünk állampolgári jogunknak

2013.09.09. 14:07 | Józsa család | Szólj hozzá!

... vagy úgy is mondhatnám, hogy gyakoroltuk állampolgári kötelességünket. Nem véletlen a nyelvbotlás. Sőt két oka is van. Egyrészt hátha ez összezavarja a cenzúrát, ami a heti blogbejegyzéseimet rendre letiltja, és ti azt hiszitek, hogy nem is írok. Pedig de. Szóval ez a cím most elég zavaros és így átcsúszhat. A másik ok pedig az, hogy ez igaz. Ugyanis a szavazás itt nem csak jog, hanem kötelesség is. Ha nem szavazol állampolgár létedre, akkor bizony pénzbírsággal sújtanak. Én olyan típus vagyok, hogy utálok bírságot fizetni. És főleg, hogy bele is akartam szólni abba, hogy kit pénzeljenek az adónkból, így elmentünk szavazni. Egyrészt szavaztunk a parlamenti képviselőkre, másrészt szenátus ülésekre. A mi választókerületünkben 82(!) induló volt, pártok szerint csoportosítva (vagy 15 párt!). Ez a papír akkora volt, hogy szó szerint lepedőnek lehetne használni. Kétféleképpen szavazhattál. Vagy 1 db pártot megjelöltél, aztán majd ők kibokszolják maguk között, hogy ki üljön be. A második féle viszont egy vicc. Tedd a jelölteket sorrendbe, azaz számozd be őket 1-től 82-ig. Hát ez tíz fölött szerintem abszolút értelmetlen. Nem hiszem el, hogy a jelölteken kívül bárki más ezt a szavazást választotta volna.

Na mindegy. Megvoltuk. Én fogadást is kötöttem volna, hogy a kormánypárt (munkáspárt) marad, mert Ausztrália arról híres, hogy nem szereti a változásokat. A Királynőt is megtartotta, amikor arra kellett szavazni, hogy maradjon, vagy meglesz nélküle is valahogy ez az ország. Itt Queensladben sem bírják évek óta bevezetni a nyári időszámítást, mert ellenkeznek ellene a farmerok. Tehát maradnia kellett volna a munkáspártnak. De nem. A liberális koalíció nyert. Most jön a szokásos kormányváltásos megszüntetjük az előző kormány törvényeit akciósorozat. Nem örülök egy-két dolognak. Pld a liberálisok sokkal kevesebb akadályt gördítenek az iparosítás elé, vagy inkább nyomják is mert a nagyiparosok vannak mögöttük. Így könnyebb lesz a korallzátonyon keresztül hajóutat vájni, hogy a vasat és a szenet könnyebben lehessen exportálni. Meg bányát nyitni is könnyebb lesz az őserdő helyén. Persze adócsökkentést ígérnek, amit meg is tehetnek a befolyt plusz ipari adókból, na de kérdem én milyen áron?!

Vagy itt van a National Broadband Network. A (most már) volt kormány indította el. A lényege, hogy minden ausztrál lakónak legyen gyors internetje. Olyan nagy ötlet nem kellett hozzá, hiszen Ausztrália az az ország, ahol még létezik betárcsázós internet. Van egy kedvenc viccem és elmondom most is (bocs, ha egynémelyötöknek már nem új). Bemondja a pilóta: "Nemsokára leszállunk Ausztráliában. Kérem állítsák előre óráikat 10 órával. A naptáraikat pedig pörgessék vissza 20 évvel." Tehát az NBN ezt a kis kedvenc viccemet akarja megfúrni. Üvegszálas internetet a városlakóknak, műholdasat azoknak, akik a pusztában laknak. Az új kormány szerint egy átlagembernek elég 25Mbps és elég, ha 2019-re kiépül. 25Mbps már most gyenge. 2019-re az már megint a betárcsázós internetnek fog megfelelni. Végül is csak örülhetek, mert nem kell lemondanom kedvenc kis viccemről, 2019-ben is jó lesz még.

De Cicu optimista. Szerinte ebből az új kormányból jó is kisülhet. 4 éven belül kiderül. Addigra talán újra összehozok egy blogbejegyzést és elmondom hogyan alakult. Addig is legyetek jók!

Mogyi a sztár

2013.03.03. 06:53 | Józsa család | Szólj hozzá!

Azt hiszem sikerült rekordot alkotnom lustaságból. Több mint 16 hónapig nem írtam egy sort se a blogra. El se tudjátok képzelni milyen szörnyen nehéz ilyen hosszú ideig megtartóztatnom magamat. De talán még tovább is bírtam volna, ha nem történik valami szuper-fontos dolog. Mogyi ugyanis tévésztár lett. A Duna tévében szerepelt és név szerint meg lett említve. Az archívumban megtalálható. A műsor címe: TérKÉP. A 2012. december 11-i adásban, a 18. perctől látható a fent nevezett sztár. Ha nem akarod keresgélni, akkor itt a közvetlen link: http://80.249.172.28/video/2012_51/10010029327748.wmv (Windows Media Player kell hozzá)

Repülünk

2011.10.25. 15:21 | Józsa család | Szólj hozzá!

Bár lehet, hogy elegetek van abból, hogy gyakran és hosszú blogokat írok mostanában, mégis ide kell raknom egy újat, mert ezt nem bírom magamban tartani.

Ugyanis helikoptert vezettem. Cicu a névnapomra előre befizetett egy Trial Introductory Flight-ra, azaz próba-bemutató repülésre. Azért most, mert október végéig volt egy ilyen (gondolom előszezoni) akciójuk, hogy feleárat kellett csak fizetni.

Ez az iskola címe: www.v2helicopters.com.au

Egy rövid elméleti oktatás után beszálltam az oktatóval a gépbe. Elmondta, hogy mik a fontosabb műszerek (amit már tudtam, mert tanár úr, én készültem), mihez ne nyúljak, addig, amíg nem mondja és a kötelező vészhelyzet-esetén-teendőket. Elég sokat molyolhattunk, mert Cicu kamerázta a hangártól, és nem értette miért nem indulunk már. Beindítottuk a motort. Nagyjából mint egy autó motorja (rossz kipufogóval), nem is volt nagyon hangos. Végül is ez egy kétüléses oktató gép (ha jól tudom a márkája: Sikorsky), nem kell neki nagy teljesítmény. Aztán feltúráztatta az oktató a motort és kitaxiztunk a helipad-re. Aki nem tudná, a taxi repülős nyelven, amikor a gép gurul a felszállóhely és a parkoló között. Egy ilyen keréktelen helikopternél, ez annyit tesz, hogy egy méterrel a föld fölött lebegve, a taxiút fölött kievickélünk a felszállási pontig és ott lebegünk a nagy H betű fölött a felszállási engedélyig. Amikor megkaptuk az engedélyt felvitt az oktató 1000 láb magasra és ki a reptér területéről. Ott először átadta a pedált. Mondta, hogy érezzem, mekkorát kell rajta nyomni, hogy forduljon, vagy inkább az egyenesbe-korrigáláshoz. Persze túlreagáltam minden apró szélllökést, amitől elég kacskaringós volt eleinte. Nagyon finoman kell „rugdosni”. Aztán jött a botkormány. Na az még érzékenyebb, szinte csak rá kell gondolni, hogy balra és mér dől is balra. Amikor kicsit stabilizálódtunk, akkor megkaptam a balkezembe a collective-et. Ez olyan, mint a kézifék, ezzel lehet a gépet emelni vagy leengedni. Innentől az volt a feladat, hogy tartsam az irányt, a sebességet, a magasságot, ne hagyjam az orrát elfordulni, figyeljem a horizont és a rotordisk közötti rést (na ezt nem mindenki érti), ja és a nyomatékot. Na ennyi szemem nincs, ehhez rutin kell, szóval vagy hanyatt dőltünk, vagy megiramodtunk, vagy oldalazva mentünk, vagy az összeset együtt. De az oktató nyugis volt, csak a gázra (throttle) avatkozott közbe, ha nyomatékot hagytam esni. Az a „kéziféken” a forgatós izé, de azt előre megmondta, hogy nem is adja nekem. Megkerültünk, azaz ÉN megkerültem egy hegyet, aztán megmutatta, hogy a távolban az a nagy zöld paca a reptér, oda irányítsam. Kérdezte, hogy meg akarom-e tapasztalni a motorhibát. Gondoltam ő az oktató, csak tudja, hogy mit beszél. Naná, zuhanjunk egyet! Persze itt visszavett minden irányítást, bejelentette a toronynak, hogy milyen manővert fogunk végrehajtani és hol (a reptér hátsó füves területén). Nem láttam a füvön légcsavar-maradványokat, és tudtam, hogy ezt a gyakorlatot rendszeresen el szokták végezni, így nem aggódtam. Szóval ezt hívják auto-rotation-nek. Vagyis a motor nem hajtja a légcsavart, hanem a süllyedő helikopter légcsavarjának a feláramló levegő adja a forgatónyomatékot, és azzal lehet irányítani. Persze a süllyedés aránylag gyors (a videón is látszik). Főleg az első pillanap a meglepő, amikor beszámolt a pilóta, hogy 3-2-1 és hirtelen levette a gázt. Aztán a föld fölött nem sokkal megfogta a gépet, visszaadta a gázt és újra összekapcsolt a motor és a légcsavar tengely. Jó volt. Betaxiztunk a parkolókockába és sajnos ennyi volt. 30 perc, de egy pillanat alatt elment.

Azért a fizikai repülésen kívül, átvitt értelemben is repültünk. Az örömtől. Az középiskolai évvégi (kicsit előre hozták ☺) díjkiosztón nagyon büszkék lehettünk a fiúkra. Regő „Academic Award”-ot kapott. Ez azok kapták, akiknek a tanulmányi eredménye minden tárgyból kiemelkedő. A kb 200 fős évfolyamból úgy 15-en. Amikor kiszólították a színpadra, akkor a Regőt szépen mondta a tanár. Látszik, hogy már többször gyakorolta. Sajnos a Józsa nagyon nem sikerült. Az átlagos Dzsossza helyett is csak egy Zoza lett belőle. Regő azért így is illedelmesen felment és átvette a díjat: oklevél és egy $25-os könyvutalvány.

Bálint egy másik díja kapott. Érdekes a tanulmányi eredményéért nem emelték ki, pedig nagyon szép a bizije, legalábbis félévkor még szép volt.  Ezt egy kicsit nehezményezem is, na de mindegy. Szóval egy szponzori díjat kapott. Az Australian Defence Force díját, amit a legközösségibb, iránymutatói adottságokkal megáldott tizedikesnek adnak (ha jól emlékszem). És ez a mi Bálintunk lett ebben az évben! Neki is oklevél és egy $100-os csekk járt. Regő emiatt kicsit míz volt, hogy ő nem kapott ennyit. Aztán megbeszéltük, hogy egy pisis kis nyolcadikosnak még kisebb díjat adnak, de folytassa csak a kemény munkát, és két év múlva ő is kaphat ilyen díjat.

Hazafelé alig tudtam beülni az autóba akkora volt a mellem.

Megússzuk szárazon (?)

2011.01.12. 07:54 | Józsa család | 2 komment

Három napja még nem tudtuk, hogy az árvíz sokkal közelebb is lehet. Tegnap hatalmas áradás indult el több nagyobb folyón is itt, a közelünkben. Az egyik elég váratlanul csapott le egy városra, Toowoombára, ami kb.100km-re van tőlünk nyugatra. Tegnap hajnalban 2 óra alatt a területen 60mm eső zuhant le, ami egy hirtelen, nagy áradatot indított, a TV "inland tsunami"-nak hívta. A városra váratlanul csapott le a folyó délelőtt fél tízkor. Ezért is volt olyan szörnyű. A főutcán sok embert az autójában kapott el hullám, ez okozta a halálos baleseteket és a súlyos kárt. A megdöbbentő az esetben, hogy Toowoomba 700m(!) magasan van a tengerszint fölött (azaz Brisbane fölött). Ha valaki is számított áradásra valaha, akkor sok helyen, de nem Toowoombában.

Ipswichben tegnap tetőzött a Bremer. Nem érte el az 1974-es csúcsot szerencsére. Ipswich 40 percnyire van tőlünk autóval. Van egy barát család és az ő házuk az 1974-es csúcs fölött van 3-4 méterrel, szóval ők készültek a beázásra. A gyerekeket idehoztuk éjszakára, a felnőttek otthon maradtak figyelni a vizet. Nem irigylem őket, én se aludtam volna sokat éjszaka. Mivel a Bremer a '74-es szintet nem érte el (és nem lépte túl 4 m-rel) ők ezt (szó szerint) megúszták szárazon. Áramuk nincs, de mivel egy napja nem esik és csütörtökig nem mondanak újabb jelentékeny esőt, valószínűleg egy-két napon belül visszaáll náluk a rend.

Ami nekem nagyon tetszik, hogy azok a lakosok, akik a veszélyeztetett kerületekben laknak, mind kaptak SMS figyelmeztetést. Hogy ezt a rendőrség küldte, vagy az önkormányzat, nem tudom, de látszik a szervezettség. Gondolom kinézték a mobil telefonjegyzékből, hogy kik laknak ezekben a kerületekben, és kiküldték a tömeges SMS-eket. Láttam egy autót, ami már félig a vízben volt (parkolt). A rendőrök ott voltak mellette és éppen azonosították. Fogadok, hogy mindent megtettek, hogy értesíteni tudják a tulajdonost. Ugyanis ők szolgálnak és védenek. Ezt nem éreztem Magyarországon sohase ennyire.

Megelőzve az aggódó kérdéseket elmondom, hogy mi 20km-re lakunk a belvárostól és egyben a megáradt Brisbane folyótól is. Tetejébe aránylag magasan. Szóval nagyon szeretünk titeket, aggódó barátaink, nagyon köszönjük a kérdéseket, hogy jól vagyunk-e, de szerencsére alaptalan az aggodalmatok. Lásd a mellékelt térképet,amit az önkormányzat oldaláról másoltam, azaz izé, loptam (rákattintva feljön nagyfelbontásban is, ha le akarod tesztelni a sávszélességedet). A sárgával jelzett területek kerülnek várhatóan víz alá. Ide másolok egy másik link-et is, amire kattintva egy interaktív térképet is megnézhetünk, hogy mely területek(kék)/utak(barna) lesznek elöntve.

A Brisbane folyó is megáradt (ami a legközelebb van hozzánk, de mint említettem azért ELÉG messze) Ugyanis ki kellett nyitni a tározó zsilipeit, mert félő volt, hogy nem bírja a nyomást. Ma reggel kilépett a medréből és elöntötte a belvárost. Leállt a közlekedés, az üzleti élet. Délutánra, éjszakára és holnap délutánra jósolnak csúcsokat, a holnapit a legnagyobbra. A helyzetet súlyosbítja a "king tide". Így hívják a félévente legnagyobb mértékű dagályt. Mivel a tenger is szuper magasan van, a folyónak nehezebb lefolynia. Sógornőm barátja a West End-en lakik, ami a folyó mellett az egyik belvárosi kerület. Neki szólt a rendőrség, hogy ma délután 3-ig hagyja el a házát, mert igaz, hogy a háza egy dombon van, és odáig nem megy a víz, de körbe fogja venni és se ki se be. És az áramot is kikapcsolták a környéken kb hétvégéig. Szóval gyorsan kipakoltuk a hűtőit, ugyanis ő szakács és egy vagyon van a mélyhűtőiben. Idehoztunk két hűtőt és a tartalmukat. Ő is ideköltözik, amíg nem tud hazamenni. Most medencézik a gyerekekkel. Akkora pancsolást rendeznek, hogy én itt bent a házban se biztos, hogy biztonságban vagyok. Mégse úszom meg szárazon?

Még nem vagyunk kint a vízből

2011.01.09. 13:23 | Józsa család | Szólj hozzá!

Szerencsére a cím nem igaz fizikailag. Nagyon köszönjük az aggódást azoktól, akik nézik a híreket és hallottak a queenslandi nagy áradásokról. Valóban rengeteg eső esik, a tározók megteltek, a folyók megáradtak. Szerencsére ez Brisbane-t nem nagyon érinti. Kivéve azokat, akik nagyon alacsonyan, a patakok mellett laknak, nekik áll a kertben a víz és dohosodik a ház alja, de gyakran a ház cölöpökön áll, így a padlóig nem ér a víz. Pince itt nem szokás, ennek az oka elég nyilvánvaló. 1974 óta nem volt olyan áradás Brisbane-ben, ami komolyabb károkat okozott volna. A települések, amikről a híradások szólnak, azok 500km-re vannak tőlünk. Tehát a mi önző szemszögünkből nézve ez csak egy ugyanolyan TV hír, mint nektek.

Azért a vízből képletesen még nem vagyunk kint. Nekem ugyanis még mindig nincs normális munkám. Igazából ez az oka, hogy a blogírást elkerülöm. Nem szeretek a sikertelenségemről írni. Talán más is így van ezzel. Elkeseredve nem vagyok, sőt érdekes módon a jövőt színesnek látom, csak baromi homályosan. Pacákban, impresszionista stílusban. Remélem kicsit kitisztul. Ebből a bizonytalanságból kifolyólag, továbbra is béreljük a házat és nem merünk/tudunk belevágni házvásárlásba. Haza sem látogatunk belátható időn belül. Meg komolyabb nyaralásba sem vágunk bele. Annak ellenére, hogy két éve nem találom a jólfizető, érdekes és sikerekben gazdag munkát, úgy érzem, hogy hamarosan lesz valami. Gondolom ez az oka, hogy egyáltalán nem aggódom. És panaszkodni sincs okunk, mert azért sikerült elmennünk síelni júliusban.

Igaz, hogy ki kellett sakkozni, hogy autóval menjünk 1400km-t (repülővel drágább lett volna), olcsóbb szállás, egyszerűbb sípálya, de Cicu addig böngészte a netet, míg elég jól összehozta. Áprilisban (ősszel) meg a Nagy Korallzátonyhoz is eljutottunk. Igaz annak a legdélibb csücskéhez, de az is gyönyörű volt.

Visszatérve a vízre. Az eső azért érint minket egy kicsit. Például lefoglaltunk egy hegyi kempingezést, amire el sem indultunk, mert ha éppen nem is esik, akkor is tocsog a talaj és tudtuk, hogy semmi sem tudott volna megszáradni, meg csak hordtuk volna be a sarat a sátorba, amíg varacskos disznó módjára sárban dagonyázva aludtunk volna. Egyébként meleg van, így a sok eső ellenére nagyon kellemes az idő. Amikor kisüt a nap, csak úgy gőzölög a növényzet (mint a trópuson). Nő is minden. A füvet is sokat kell nyírni (kifigyelve, hogy mikor nem esik az elkövetkező félórában). Mogyi szegény is ritkábban jut el a kutyafuttatóra, mert azért nem vagyok olyan őrült kutyás, hogy nagyobb esőben kimenjek, maximum csendes esőben. Még ha nem is esik, Mogyi akkor is csuron sár egy ilyen szaladgálás után, mert felveri a háta közepéig a mocskot, ahogy üldözi a labdát. Ezért sétáltatás után jön a slagos zuhanyozás, ami nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé. A sok megázástól Cicu szerint állatkertszaga van. Szerintem ez természetes és sokkal jobb, mint az mesterséges samponszag, amiben hazahoztuk múltkor a profi kutyafürdetőtől. Még jó hogy nem kértünk szárítást, mert akkor olyan pihe-puha lett volna, hogy elfújja a szél.

Cicu nemrég megfogalmazott egy összefoglalót emailben, azt elkértem tőle, s most egyszerűen idemásolom.

A helyzet változatlan munka szempontjából. Karesznak ez idáig normális munka nem jött össze, nekem meg annyi van és lenne, hogy ki sem látok belőle. Pár órában dolgozom még a keresztény szeretetotthonban, + egy ottalvós idős napköziben (ide akkor teszik be a kisöregeket, ha elmennek a gondozóik nyaralni vagy csak pár napra ki szeretnék pihenni magukat), valamint vannak klienseim akiket az otthonukban látogatok, így ki lehet tolni kicsit az otthonba költözés időpontját. Elviszem őket orvoshoz, kórházba, boltba, megfőzők nekik, segítek zuhanyozni... A kozmetikát is csinálgatom itthon, de nincs olyan nagy vendégkör, hogy arra lehessen építeni, olyan zsebpénz jellegű.

Bálint gyönyörű bizit hozott haza. Fogalmam sincs, hogy csinálja, nem igazán vitte túlzásba a tanulást. Mivel jól szerepelt a fizika-matek tantárgyból is, így ő mehet az osztályából egy 3 napos egyetemi tudományos előadásra. A legjobb 9-edikesek mehetnek különböző gimikből. Hihetetlen tudatos, kitartó, minden kamaszos allűrök nélkül (kopp-kopp-kopp). Zoológusnak készül. 45-ös lába van.

Regő egy különleges egyéniség. Szerintem ő tud a legjobban angolul, de tesz is érte, hihetetlen kötelességtudó. Tisztaság ,rend, higiénia - nagyon fontosak számára, már túlzásba viszi. Apukámat láttom benne sokszor. Járnak színjátszó iskolába a fiúk és az évvégi darabban mindketten kaptak szerepet, ami nagy szám, mert van vagy 100 gyerek, s volt 15 szerep. Most megy majd gimibe és 3 tantárgyból emeltszintű osztályba tették a bizije és a felvételi beszélgetés alapján. A dobolás nagyon jól megy neki, saját ötletei vannak. Ő azért kamaszos időnként…

Kincsőke: elbűvöl mindenkit a kedvességével és talpraesettségével, szépségével. Jelentkezett az iskolakapitányi pozicíóra és az első fordulón túljutott, aztán kampányolni kellett, mint a politikusoknak s második helyen végzett. El volt akkor keseredve, de nem sokáig, mert megkapta a zászlófelhúzó címet egy évre, aminek még jobban örült. Nagyon jó a problémamegoldó képessége. Nincs lehetetlen a számára.

Kinga: pici. El van keseredve, hogy sokkal kisebb, mint a többi gyerek az osztályban. Tényleg kisnövésű, de formás, egészséges. Vannak 150 cm-ek a családban mindkét oldalon, szóval elképzelhető, hogy ő is hasonló lesz. Egyébként okos, időnként keményfejű, máskor meg nagyon kedves gondoskodó. Erős karakter, még Mogyi is szót fogad neki.  Szépen énekel és táncol mindkét kislány.

Jelenleg 5 állatunk van. Mogyit ismeritek. Csipike és Pipike hullámos papagájok. Flesi és Prézli tengerimalacok.

Mivel régen írtunk utoljára hozzátenném, hogy jól telt a Karácsony. Az új évet egy főként magyar társasági buliban indítottuk. Nem esett, meleg volt, a gyerekek szaladgáltak fel-alá. Háromkor már én könyörögtem nekik, hogy menjünk haza aludni. Még tart a nyári nagyszünet. 24-n kezdődik az új iskolaév. Cicu nem is említette fönt, hogy (remélhetőleg) neki is. Beiratkozott ugyanis egy egyetemi kurzusra. Itt nagy becsben tartják a nővér szakmát. Több szintje van, neki jelenleg a legalacsonyabbról van csak papírja annak ellenére, hogy az otthoni végzettsége annál sokkal magasabb. Csak azt itt ugye nem ismerik el. Szóval most magasra tette a lécet. Nekimegy a „Master of Nursing” képzésnek. Tudni kell, hogy a „master” egyetemi szintű végzettséget jelent, nagyjából magyarra fordítva. Mivel nem nulláról indul, ezt el lehet végezni 2 év alatt, vagy szupergyorsítottan másfél. Ha ez megvan, magasabb lesz a végzettsége, mint az enyém, mert az én otthoni egyetemi diplomámat itt csak „bachelor” fokozatnak fogadják el, ami durván a magyar főiskolai végzettség. Sajnos a felvételi még nem biztos, mert mindenféle előfeltételeknek meg kell felelni. Benyújtani a nővéri képzettségről és gyakorlatról papírokat (ezzel szerintünk nem lesz gond), valamint bizonyosságot az angol nyelvtudásról (English Proficiency Proof). Na ez utóbbitól tartunk egy kicsit. Az IELTS tesztje egyrészt régi (2 év után elveszti érvényét), másrészt nem tudjuk a 4.5-es eredmény lehet, hogy nem elég. Ezért benyújtottunk igazolást az itteni munkahelyekről is. Ennek egy héten belül ki kell derülnie, mert februárban indul az okítás. A tandíj itteni viszonylatban kedvezményes, mert a nővérből hiány van, és az állam támogatja. Anélkül minimum a duplája lenne.

Az egzotikus hírek iránt érdeklőknek elmondom, hogy volt egy izgalmas ember-kígyó találkozásunk. Kirándultunk egy szép esőmentes napon. Olyan csodás vízeséseket láttunk (főleg így a nagy esők után), hogy a szánk tátva maradt. Az egyik vízesésnek leereszkedtünk az aljába is. Nedves avar volt az erdei ösvényen. Láttunk kisebb és nagyobb gyíkokat, egy méteres varánuszt (na jó, az is gyík), a patakban arasznyi csodakék rákot, de a csúcs ez a pici kígyó volt. Ahogy már visszafelé jöttünk, a gyerekek rohantak elöl, utánuk én, Cicu zárta a sort. Egyszer csak azt mondja, hogy ott egy kígyó. Hirtelen visszafordultunk. Valószínűleg belerúghattam szegénybe az úton, mert megpördült, felállt kobra pozícióba és Cicu így vette észre. Egyébként a színe miatt gyakorlatilag láthatatlan volt. Sajnos fénykép csak egy használható készült, mert kifogyott az elem és közelit már nem tudtam készíteni. A kamera eleme is éppen haldoklott, de szerencsére még azzal lencsevégre tudtam kapni.

Először azt hittük baba barnakígyó, de közelebbről látszott, hogy kerekebb a feje, kisebb a szeme és van a tarkóján egy sárga csík. Nem volt támadó, nem is sziszegett, szóval több veszélyes fajt kizártunk, de mivel nem tudtuk milyen fajjal állunk szemben, megtartottuk a tisztes, méteres távolságot. Bottat tolta le Bálint az útról, hogy Cicu is átjöhessen. Mivel nem tudtuk mi volt, beküldtük a képet a Queensland Museum-nak, akik nagyon kedvesen válaszoltak, hogy minden bizonnyal egy Törpe Koronáskígyóval (Dwarf Crowned Snake) találkoztunk. Mint kiderült a leírásból nem veszélyes az emberre, mert kicsi a szája, kicsi a foga, kevés a mérge és nem is agresszív, azaz nem akar harapni és ha odakap, akkor is gyakran csak csukott szájjal koppant oda egyet, de akkor is egy elsőméregfogas sikló (Elapidae), úgy mint a „nagy” veszélyesek (Taipan, Tigriskígyó, Barnakígyó).

Regő dobol

2010.08.16. 02:07 | Józsa család | Szólj hozzá!

Újabb videóval gazdagítom a blogot. Regő jár külön dobórákra, mert az iskolai beépített zeneoktatás egy kicsit gyenge. Egy fiatal indiai (ha nem tévedek) srác oktatja hétfőnként. Rendezett egy összeröffenést a diákjainak egyik szombat délelőtt, ami egy fellépési lehetőség, valamint a szülők is megnézhetik, hogy nem hiába fizetik a tandíjat. Ez mondjuk az otthoni, zeneiskolai vizsgaelőadásnak felel meg. Regő szépen "muzsikált". Én mondjuk nagyon kritikus vagyok és meg is mondtam Regőnek, hogy ezen még van mit fejleszteni. Pld ha nem hagyatkozna teljes mértékben az improvizációra, hanem előre felépítené a szóló szerkezetét, akkor kevesebb lenne a hiba és hatásosabb is lenne az előadás.

Gyakorlati útmutató aranyhallal való találkozáshoz

2010.05.12. 12:52 | Józsa család | 2 komment

Lánclevél. Tudjátok mi az, ugye? Szoktam kapni ilyeneket. Sokan azt hiszik, a lánclevél olyan amiről virít, hogy az lánclevél. Hát annyira nem, mert érdekes dolgokat tartalmaz és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az akkor is csak egy lánclevél. A vicces szövegeket, nőcis képeket (hoppá, elszóltam magam), szép tájakat szeretem is. Azt már sokkal kevésbé, hogy felszólítanak arra, hogy küldjem tovább, ha azt akarom, hogy a kívánságom teljesüljön. Azt pedig kimondottam görény megnyilvánulásnak tartom, hogy meg is fenyeget némelyik minden jónak ellentétével, amennyiben a továbbküldési követelésének nem teszek eleget.

Azokat akik nekem küldik a láncleveleket nem ítélem el, hiszen őket is kellemetlen helyzetbe hozta az aki nekik küldte. Mik közül választahat szegény. Egyik lehetősége, hogy továbbküldi 4-10 ismerősének és azért az apró lelkiismeretfurdalásért cserébe, hogy nem volt elég erős a lánc megszakításához a kívánsága mondjuk 4 órán belül teljesülhet. Meg kell adni az esélyt, nem? A másik lehetőség gyakorlatilag járhatatlan, mert először is a sorsot fordítja maga ellen: tönkremegy a magánélete, elveszíti a pénzét, extrém esetben a farka is leszárad. Ami ezen tragédiák mellett viszont egyszerűen elviselhetetlen, hogy eme világotrengető hőstettéről még csak nem is értesül senki, hiszen elakad nála a levéláradat. Na ez eldönti a kérdést, és már nyomja is a „továbbküld” gombot. Azt persze kevesen tudják, hogy ezek a lánclevelek terjesztik a továbbküldők és a címzettek email címeit a világhálón, mint a júliusi szellő a parlagfű pollent. Aztán csodálkoznak nagy nyitott szemekkel, hogy egyre több lelkiismeretlen reklámozó találja meg őket a hülye, veszélyes és drága portékáját kínálgatva (viagra, ingyen nők, meg töredékáron letölthető akármilyen film, még amit le se forgattak). És nem csak az email címet tudják ám, hanem a nevünkön szólítanak: „Kedves Karesz, nyertél 100 milló forintot, csak itt kell bejelentkezned, befizetned a csekély adminisztrációs díjat és máris gazdag vagy!” Na ezeket már sokkal több okos ember törli kapásból, de abból a szempontból már késő, hogy hetente jön ilyen levél és bizony kézzel kell törölni. Manapság egyre inkább a szpemek világát éljük. Egyre nagyobb károkat okoznak és egyre kevesebbet tudunk tenni ellenük. A szpemszűrők hellyel-közzel működnek, de azok is tévednek rendesen. Amikor átengednek egy kéretlen levelet, az még oké, de amikor kiszűrnek egy értékeset, az bosszantó. Szerintem az iskolai tananyagba bele kellene venni az internet-etikát. Vagyis, lánclevelek felismerése, leginkább a kidobása, vagy ha mégis túl nagy a késztetés a továbbküldésre, akkor szigorúan az előzmények (korábbi címzettek) törlése után és Bcc címzéssel küldve. Aki nem tudja esetleg mi az a Bcc (nem a BBC, mert az egy másik zenekar), akkor a Wikipedián utána olvashat: http://hu.wikipedia.org/wiki/E-mail

Kicsit elkanyarodtam, mert mi köze is van ennek az aranyhalhoz (ez volt ugye a cím)? Az, hogy a lánclevelek minden-jót ígérő zárómondatáról eszembe jutott valami. Bocsánat nem a zárómondatról, mert az a fenyegetés szokott lenni. Szóval, hogy mi van, ha mégis igaz. Mi van, ha tényleg teljesül a kívánságom? Na itt magamba szálltam egy kicsit.

Mi is lenne az a kívánság, amit én kívánnék, és ami miatt akár egy lánclevelet is továbbítanék 20 szerencsétlen ismerősömnek? Nyilván mindenkinek a lottó ötös ugrik be elsőnek. Azért persze, ha jobban elgondolkodik az ember, akkor ennél kicsit kreatívabb dolgok is eszébe juthatnak. És egyre bonyolódik a kép, egyre nehezebb a megfelelő kívánságot kitalálni. Én speciel nagyon nagy bajban lennék. Inkább csak azt tudom hosszan sorolni, hogy mit NEM kívánnék. Pld lottó ötöst, világbékét, örök életet. Azt se lennék hülye kívánni magamnak, hogy minden kívánságom teljesüljön. Hiszen ez egy ősi kínai átok. Végiggondoltátok már mi lenne, ha nem lenne már célotok, mert minden megvan? Egy dolog marad, az öngyilkosság, nem? Szóval elkezdtem stresszelni magamat azzal, hogy bármelyik pillanatban elémugorhat egy aranyhal, azt mondja, hogy kívánjak egyet (vagy hármat, tök mindegy) és akkor én ott állnék tanácstalanul. Ezért most nem halogathatom tovább, ki kell dolgoznom egy kérést. Legyen ott a tarsolyomban és akkor nincs az az aranyhal, aki meg tud lepni. Sőt, ezt most nagy nyilvánosság előtt (van ám arcom ezt a blogot annak mondani!) teszem meg. Ezzel esetleg praktikus, elleshető ötleteket is adok nektek, hogy ti is méltó képpen felkészüljetek az ilyen 9. típusú találkozásra (human vs. aranyhal).

Munkára föl! Mit akarok? Boldog lenni. Wow, meg is van. Csak ezt kell kirészleteznem. Mi kell ehhez? Pénz, egészség, túró rudi. Minden megvan? Majdnem. Azért jó lenne egy kis béke, nyugalom, megbecsülés, szeretet, meg az előzőeknek a kiterjesztése a szeretteimre is. Úgy elgondolom, hogyan tudom a túró rudit kiterjeszteni a gyerekeimre. Azt nem is kell, hiszen elintézik ők azt ádámcsutkától a fejük tetejéig. Még a széktámlára is jut. Tehát maradjunk a többinél. A pénzből annyi kell, hogy ne legyen túl kevés, de túl sok se. Ezt az aranyhalra bízom, hogy kiötölje a pontos mennyiséget. Egészségből se kérek se magamnak, se a családnak teljes szolgáltatást, lehetnek benne apró bibik. Mi a francot kezdenék a betegszabadságaimmal például?! A többiek is érdekes módon olyasmik, amik többé-kevésbé megvannak. Akkor meg minek kérjek ilyeneket az aranyhaltól. Egyre inkább úgy gondolom, hogy a kérésem egyszerűbb lesz, mint azt gondoltam volna eleinte: Ne változzon semmi. Már látom is az aranyhal képét, amit vágni fog, hogy ekkora hülyével sem hozta még őt össze a mindenható pecabot. Lehet, hogy munka nélkül maradva súlyos depresszióba esik és ezzel titeket meg is mentelek attól, hogy nektek ilyen „teljesítem a kívánságodat” típusú kérdéseket tegyen fel.

Itt a tudományos igazolása annak a sejtésnek, hogy a lánclevelek igenis hazudnak. Én magam. Ugyanis következetesen és előre megfontolt szándékkal meg szoktam szakítani minden láncot. Nem küldöm őket tovább. Mi történik erre? Teljesül a leghőbb vágyam, éppen az van, amit kívántam. Na erre varrjatok gombot!

Éljen az ausztrál augusztus 20!

2010.01.26. 03:21 | Józsa család | 2 komment

Ma ünnepli Ausztrália az államalapítás 222. évfordulóját. Szép, kerek szám. Ekkor nyilvánította III. György király nevében Arthur Phillip kapitány Ausztráliát britt fennhatóságú területté. Ausztrália ma is egy britt terület, van királynője, de úgy mint sok egyéb európai dolog ez a vérbeli ozzikat baromira nem érdekli. Minden valamire való ozzi ma barbeque-zással kell, hogy ünnepeljen (erről még állami TV reklám is volt napok óta).

Nekünk is van mit ünneplünk, egyrészt most voltunk 175 hónapos házasok és a mai napon pedig azt, hogy éppen 3 éve adtuk postára a vízumkérelmünket. (Amit visszaküldtek, mert kifelejtettünk belőle egy teljes fejezetet és az érvényes vízumkérelem csak néhány hónap múlva ment el, de akkor is ez volt az a nap, amikor a végső döntést meghoztuk.)

A munkával kapcsolatos híreket ott hagytuk abba (már több hónappal ez előtt), hogy behívtak interjúra a közlekedési minisztériumba. Sajnos arra a pozícióra nem feleltem meg. Team leader-nek nem vagyok jó, mert a túlképzettség is akadály. Olyat szeretnek felvenni itt egy adott állásba, aki éppen megfelel. Azaz, lehetőleg minden szükséges kvalitása meglegyen, hogy ne kelljen tanítani sokat, de ne tudjon sokkal többet, mert akkor elégedetlen lesz a fizetéssel/feladattal. Ebben teljesen igazuk van, mert az én képesítésemnek megfelelő posztokon (az internetes adatok szerint) kb. egy százast lehet keresni. Ez a team leader állas csak 70-75-t ad(ott volna). És ez a tartomány kötött, mert állami szektor. Persze nekem ez remek lett volna. Egyrészt így több mint egy év után kevésbé telhetetlen az ember, másrészt mint a görögök ki tudtam volna ugrani a falóból egy idő után. Csak hogy ezek dörzsölt trójaiak voltak ám, nem kapták be a horgot. Ezért aztán felőlem be is kaphatják.

Az azért vígasztal, hogy egy-két héttel később felhívott az interjúbizottságból valaki, hogy van egy belső álláshírdetés, átküldi, szerinte jelentkezzek rá. Ilyet nem szoktak csinálni, ezért optimista lettem, jelentkeztem is , be is hívak, de kiderült, hogy csak akkor vesznek föl a pozícióra valakit, ha tökéletest találnak. Sajnos nem voltam annyira jó, hogy létrehozzák nekem az állást. Szóval egyelőre maradjuk abban, hogy bekaphatják.

Az álláskeresés folytatódik. Olyan ez mint a vadászat. Illeszkedni kell a környezethez, se zöldebb, se kezésbé zöld ne legyél az erdőnél. Ha megcélzol egy állást, pontosan célozz, mert egy lövésed van. Hát én eddig csak gyűjtögetésből tudok élni. Pedig most még aktívabbnak kell(ene) lennem, mert az előző helyen miután bejelentettem, hogy megyek interjúra, az őszineségért cserébe kirúgtak. A munkát nem bánom, mert nem volt az álommunkahely, de a fizukiesés az nem esik jól.

Miután tétlen maradtam, beiratkoztam újra a felnőttképzésre (TAFE), ami január közepén el is kezdődött. Szeptemberben már beiratkoztam egyszer, de munka mellett nem ment és a munka fontosabb volt ugye. Ezt fizeti az itteni szociális háló (Centrelink). Angol nyelvet, irodalmat és számtant tanítanak (language, literacy and numeracy). Az utolsót majd megpróbálom elbliccelni. Bár ilyen (számolás/computer) óránk nem volt még, de nem hiszem, hogy újat tudnak mondani. Jogos kérdés, hogy miért járok ide egyáltalán. Egyrészt nem árt az angolomnak egy kis csiszolás, másrészt ez ad egy négyes szintű bizit (certificate IV). Ami echte ozzi. Nagyon fontos itt a helyi papír. Annak ellenére, hogy ez csak egy tanfolyam, a főiskolai szintet messze nem éri el, lehet, hogy mégis többet nyom a latban mint a otthoni, műegyetemi diplomám. Lehet ugródeszka is, hátha éppen a TAFE-n tudok elkapni egy "tanársegédi" állást.

Az oktatási rendszerben itt a végzettségi szintek elég bonyolultan vannak definiálva. A középiskola után (amit high school-nak hívnak és a 8. osztálytól a 9-12. osztályig tart, kinek hogy) jönnek a bizonyítványok (I-IV), különböző szintű diplomák és amik nálunk a felsőfokú végzettségnek megfelelő sulik. Csak hogy bonyolultabb legyen ezek összefonódnak és akár high school alatt is elérhető némelyik. Ezek a "certificate"-ek olyan szakmunkás szerű végzettséget bizonyítanak és amelyikre most hajtok, az ebben a kategóriában a legmagasabb, IV. Régebben volt a cert IV után egy tanfolyam, ami 3 hét elmélet és 6 hét gyakorlatból állt. Szintén fizette a Centrelink. A 6 hét gyakorlatot egy állami helyen kellett fizu nélkül ledolgozni, viszont utána kb. 80% eséllyel ott el is lehetett helyezkedni. Sajnos a recesszió ennek a tanfolyamnak is betett. Feliratkoztam a várólistára, hiszen Ausztráliában december óta erős a gazdasági növekedés és a munkanélküliség is erősen csökken. Hátha beindítják ezt a tanfolyamot újra.

Egy másik pozitívum abban, hogy diák lettem az, hogy a diákmunkákat szervezőnél (Employment Officer) is tiszteletemet tettem. Neki van néhány közvetlen ipari összeköttetése és sok közvetett, fejvadászokon keresztül. Most ő is terjeszti az önéletrajzomat.

Nem vagyok olyan önző, hogy csak magamról mesélek, hiszen itt a család többi tagja is. Cicu ugyanott dolgozik. A gyerekeknek holnap ér véget a másfélhónapos pihi, holnap indul a tanév. Most már róluk is mindent tudtok.

Na jó, akiknek ez a rövid, bár kimerítő összefoglaló nem volt elég, azok tovább is olvashatnak. Cicu hetente háromszor dolgozik általában: kedd, szerda, vasárnap. Neki is kezdődik a suli ezen a héten. Három napot jár: hétfő, csütörtök és péntek. A munkában "beugrós", azaz nem állandó és nem is részmunkaidős, de gyakorlatilag amikor csak be van jelölve elérhetőnek, be is hívják. Hiába, a beugrósok közül azt hívják többször, aki jobban dolgozik. Karácsonykor és Újév napján is elvállalt műszakot. A mai szent napon is 6-ra ment dolgozni. /nam most tartanom kellett egy medenceszünetet, mert a hűtőn a hőmérő 30°C-t mutat/ Megbecsülik, neki stabil a munkája. Persze az ő egyedüli keresete nem elég, nem is kell, hogy elég legyen, de ha nővérként dolgozhatna a szakmája szerint, akkor könnyebb munkáért többet kapna vagyis 60-70-t, amiből szerényen egy család is megél. Szóval, ha nekem lesz munkám, akkor ő elmehet teljes időben tanulni. Vagy angolt, hogy meglegyen a szintje, amivel elismerik neki az otthoni nővér diplomát, vagy itt elvégzi azt az "újrakezdő" nővértanfolyamot. Az eredmény ugyanaz.

A gyerekek szerintem sokkal kiegyensúlyozottabbak mint otthon lennének. Itt nincs stressz az iskolában. Na jó, van, mert kell hogy legyen egy bizonyos fokú feszítés, de szerintem szükségtelenül nagy az otthoni. A sablon kérdésre, hogy jól beszélnek-e már angolul, az egyik válasz az, hogy igen. A másik az, hogy nem. Az "elboldogulnak" szinten már túlvannak. Azon is túlvannak, hogy csak magyarul nézzenek szívesen filmeket. A fiúk sokkal hajlandóbbak angolul kommunikálni, sőt azt is megkockáztatom, hogy nem is kényelmetlen már nekik. A lányokban benne van egy nagy adag ellenkezés és egy szívószálat is velem akarnak kéretni az étteremben, de hála Istennek egyre gyakoribbak a helyzetek, amikor kénytelenek a saját fejükből megélni. A fiúk bizonyítványára büszke vagyok, a lányoké viszont lesújtó volt, amit sejtettem. A szorgalmi jegyeik a padlón voltak és meg is érdemelték. Direktben nem szapulom őket, mert nem szükséges többször, egyszer elmondtam, remélem megértették és nem akarom (Cicu is figyelmeztetett), hogy nem szabad őket letörni. Azért is merem itt leírni, mert ők (még) nem olvassák a blogot. Most nagyon megpróbálok figyelni, hogy ez már egy aktív év legyen nekik is.

Próbálunk beilleszkeni az ozzi kultúrába és mi is dínomdánommal ünnepeljük a mai napot. Ha Cicu hazajön munkából, akkor megyünk egy magyar, barát családhoz, ahol magyar sültkolbász lesz krumplipürével. A multikulturalitást a magyar kolbász alá helyezett ausztrál "barbi" (barbeque) szolgáltatja. Megyek is készülődni, mert már össze is futott a számban a nyál.

Egy kis kultúra

2009.12.23. 02:08 | Józsa család | 1 komment

Éva kérérésére feltettem a jútyúbra egy zenét. Ha már dolgoztam vele, gondoltam veletek is megosztom.

Ez egy októberi megemlékezés volt, összevonva az aradi vértanuk és az október 23-i forradalom alkamát. Abból egy részlet van itt. Balázs Éva énekel, én kísértem gitáron. A zongorista nagyon jó a felvételen, mert egyszer sem ütött mellé.

Éva mellett állt Kinga és Kincső (énekeltek és szavaltak). Tőlem balra Cicu, ő mondta az összekötő szövegeket. A fiúk itt nem fértek a képbe (ők is szavaltak).

APEH vs. ATO

2009.11.13. 07:31 | Józsa család | 5 komment

Cicu elolvasta és szerinte dögunalom ez a blog, de én akkor is közzéteszem. Bocs.

Régóta tervezem, hogy összehasonlítom az itteni adóhivalalt a magyarországival. Ugyanis találtam néhány különbséget. Ez leginkább azért késztet egy blogra, mert kaptam összesen négymillió forintnyi fizetési felszólítást az APEH-től. A különösen szép benne, hogy 15 napon belül befizetendő és azonnal jogerős, vagy mi a franc, és behajtható.

A történet ott kezdődött, hogy eladtuk a házunkat, mielőtt ide kijöttünk és vettünk helyette egy lakást. Ezt minden normális ember különbözetes cserének mondaná, de ez nem felelt meg az FHB-nak és ezen állt az ügylet és a pénzünk 3 hónapig. Na mindegy ez egy másik blog kellene, hogy legyen. Szóval az ingatlan "adás-vétel" után illetéket kell fizetni. Ezt az illetéket az adóhivatal rója ki. Az én esetemben háromszor. Mint a Döbrögit. Ugyanis mint megtudtam, a közép-magyarországi részlegnek vagy egy éves elmaradást sikerült felhalmoznia. Erre kitalálták, hogy kiosztják más részlegeknek az ügyeket. Valami nagyon ügyes az én ügyemet (és talán másokét is) kiosztotta Zalaegerszegre, Pécsre és Szolnokra is. Ők mind felszólítottak fizetésre. Mivel olyan ügyintézők nyakába sózták a melót, akik normál esetben nem intéznek illetékügyeket és most olvasták el először az idevonatkozó passzusokat, szegények megsaccolták a befizetni való összegeket. Hárman nagyon különböző háromfélét, de összesen egy csinos több mint négymillát. Egyes ügyintézők még azt sem tudták helyesen kiolvasni a szerződésből, hogy mi melyik ingatlant vettük, és melyiket adtuk el. Nem értem, hogyan mehettek ki ezek a felszólítások, amiket elméletileg hozzáértők készítenek elméletileg köztiszteletben álló hivatalban és elméletileg felelősségteljes ellenőrzésen mennek keresztül. Leginkább az a bűnös, aki ezeket a munkákat így kiadta.

Sajnos ez is egy példa, hogy hülyék ülnek bizonyos pozíciókban, akik a felelőlenségükkel komoly károkat okoznak az országnak a fölösleges munkák miatt. Arról nem is beszélve, hogy engem, mint polgárt halálra ijesztettek és nekem kell magamat valahogy tisztára mosnom (15 napon belül), mielőtt behajták rajtam azt a temérdek pénzt. Az APEH tekintélyéről ezek után ne is ejtsünk szót.

Az illeték számolása egyébként egy négyműveletes számológépnek sem lett volna nagy feladat, ha a helyes képletet beleadjuk a szerződés adataival együtt. Pld egy jól működő közigazgatásban el tudnám képzelni, hogy a földhivatali adatbevitel után a földhivatali szerver átküldi azt a néhány számadatot az APEH szerverének, ami kikalkulálja az illetéket és kipostázza a fizetési felszólítást. Ha egy record keletkezik egy ingatlanügylethez, akkor nem lesz többször, többféleképpen kiküldve. Ehhez nem is kellene emberi beavatkozás. Az APEH viszont papír aktákban tárolja az adatokat, amit fénymásolnak és postáznak. A számítógépről annyit, hogy email-t nem képesek fogadni. Még örültem, hogy a fax kérelmemet elfogadták. Itt jön az első kontra az ATO-tól (Australian Taxation Office): Interneten tudom szinte az összes adóügyet intézni. Az ATO-nak a megfelelő egyéb hivatalokból automatikusan befolynak a szükséges adatok. Pld. az adóbevallás kitöltő programban kérhetek előre kitöltést, amikor is a program lehívja az adóivatali adatbázisból az általuk már ismert adatokat, mint bruttó alkalmazotti kereset, befizetett adóelőleg, banki kamatjövedelmek adóköteles része. Nekem szinte csak ellenőrizni kell és hozzáadni olyan adatokat, amiket az adóhivatal nem tud (pld. külföldi jövedelem). Hát nem egyszerűbb az élet? Az adóhivatalnak is. A bevallás-kitöltő program a második kontra. Ez itt egy felhasználóbarát program, popup és releváns help-pel (nem csak úgy odahajítva mellé külön pdf-ben a törvény alig érthető szövege). Az alkalmazás is kellemes, míg az APEH-nek van képe egy ócskán megírt JAVA progit kiadni, amihez az aktuális nyomtatványokat az utolsó pillanatban teszik letölhetővé.

Abból, hogy az automatizálható folyamatokat automatizálják egyenesen következik, hogy kevesebb az emberi tennivaló és a tévedés is. Otthon elképzelhetetlen, hogy az ember besétál egy adóhivatalba és 5 perc alatt elintézi, amit kell. Velem ez volt itt (kontra 3). Kellett érkeztetőpecsétes másolat egy beadványról. Megjegyzem azért kellett, mert még frissek vagyunk itt, nagy valószínűséggel soha többé nem kell személyesen bemennem. Az adóhivatal kicsi, mint egy sarki közért, az egyetlen recepcióson kívül nem láttam mást, de nem volt gond, mert én voltam az egyetlen kuncsaft. Azonnal lemásolta, lepecsételte és kész is voltunk. A kb 10 férőhelyes parkolóban sem volt nehéz szabad helyet találnom. És nem hiszitek el, de mégis működik a hivatal és folyanak be az adók. Megjegyzem sokkal több, mint Magyarországon, mert az elviselhető adóterheket rendesen be is fizeti minden adóalany. Minek csalni, ha tisztességesen is meg lehet élni?!

Csalás, félelem. Ki az aki nem fél az APEH-től? Én is, még innen kintről is. Pedig alkalmazotként nem volt sok esélyem, hogy stiklizzek, de ha másért nem, már huszárvirtusból is megteszi az ember, hogy letagad egy forintot. Az ATO-val szemben nincs az az érzésem. A Queensland Transport-tól jobban félek, nehogy parkolóbírságot kapjak.

Az adórendszer maga pedig az utolsó kontra ami eszembe jut. Amíg otthon évek óta csak papolnak a családi adózásról, itt már régóta létezik. Olvastam a HVG október végi számában, hogy a KDNP nagyon nyomja. Volt idő, amkor a FIDESZ igérgette, de végrehajani nem tudta. Meg talán nem is akarta. Most se tudja eldönteni, hogy támogassa-e a KDNP-t. Otthon elvesznek a részletekben, addig vitatkoznak az apróságokon, hogy a lényeget nem is hozzák létre. A KDNP csak házasokat tekint családnak. Mit kell annyit szőrözni? Annyi helyen megoldották már, hogy élettársakat is lehet egy családnak tekinteni. Akár egyneműeket is. Sőt most azt hallottam itt, hogy terítékre került a többes házasság elismerése is. Ha a házasulandóknak jó, hát felőlem akár az is. Az a lényeg, hogy a felnövő generáció érdekeit kell nézni. Az életközösség (család) társadalmi támogatása a fontos. Nem kellene erről annyit dumálni, meg kellett volna csinálni vagy 10 éve. Ja az MSZP-t nem említettem, de ne higgyétek, hogy csak a jobboldalra fújok. Az MSZP se húz a szekéren egy centit sem. Azzal ütik el a témát, hogy nemsokára úgyis egykulcsos rendszer lesz, akkor meg nincs értelme a családi adózásnak. Ez így igaz is, szerintem viszont az egykulcsos rendszernek nincs értelme. Magyarországon nem a többkulcsos adórendszer a hiba, hanem az, hogy a kulcsok sávja baromi alacsonyan vannak és mindenki, aki papíron nincs az éhenhalás szélén, az a legfelső sávba esik.

Visszatérve az ingatlancserés adóügyünkre. Mi egy házat adtunk egy lakásért és a különbözetért cserébe. Gyakorlatilag eladtuk az ingatlanvagyonunk egy részét. A keletkezett különbözet jövedelemnek számít (azaz nekünk csak számítana szrencsére, ha nem laktunk volna már ott 5 éve), holott a házat már adózott jövedelemből fizettük. Ez már nem kerek szerintem. De az igazi hab a tortán, hogy a vagyoneladásunk utáni illetéket úgy hívják, hogy visszterhes vagyonszerzési illeték. Figyelitek? Ha vagyont szerzel vagy vagyont eladsz, mindenképpen fizeted ezt az illetéket. Hány bőr van még rajtunk, egyszerű állampolgárokon?!

Erre mondom én is Besenyő EÁ István, vagyis Besenyő Egyszerű Állampolgár István szavaival:

Nóórmáááális?!

Bálint bűvészkedik

2009.11.01. 06:27 | Józsa család | Szólj hozzá!

Ez igazából nem is blog, csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudok videót idetenni. Bálint addig nyúzott, hogy lefilmeztük egy trükkjét. Végül is, ha már sokat gyakorolta, ennyit megérdemel. Szóval itt a trükk:

Videóvágás nincs benne, ezt élőben is be tudja mutatni. Tornásztassátok meg az agyatokat hogyan csinálja! Ha esetleg van válasz, azt kéretik magánban küldeni, hogy másoknak is megadjuk az esélyt a gondolkodásra.

Megtört a jég

2009.10.12. 13:48 | Józsa család | 1 komment

A címben szereplő mondat nem igazán egy eredeti, ősi, queenslandi mondás. Itt nem szokásuk a folyóknak befagyni. A helyzetünkről most mégis ez a mondás ugrott be.

Az a nagy változás, hogy megvolt az első munkainterjúm. Úgy értem olyan munkára, amit tényleg szeretnék csinálni. Bár minden babonám azt súgja, hogy ne beszéljek róla, mégsem bírom magamban tartani. Az állásra jelentkezéssel több órát töltöttem. Egy másfél oldalas szösszenet volt az egész, de nagyon akartam, hogy ez alapján észrevegyenek. Eddig sikerült, behívtak egy beszélgetésre múlt csütörtökön. Az eredményt persze ott rögtön nem lehetett tudni, akár három hét is eltelhet, mire értesítenek. Minél később, annál jobb, mert azokat értesítik először, akiket kiszórtak.

Pénteken volt egy éve, hogy megérkeztünk Ausztráliába. Egy teljes évnek el kellett telnie, hogy először nem adtam be az állásjelentkezésemet hiába. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez az idő max egy hónap lesz. Sok mindenben megváltozott a véleményem a elmúlt egy év alatt. Ami viszont nem változott, az az, hogy jól tettük, hogy kijöttünk. A hírekben látom, hogy az egész világon még mindig válság van, Amerikában is őrjöngenek az emberek, Európa se tudott még felocsúdni, de Ausztráliában az elmúlt hónapban elkezdett nőni az új munkahelyek száma, csökken a munkanélküliség. Az ausztrál dollár 90 amerikai cent fölé emelkedett (a sok éves arányban másfél AUD volt egy USD). Tavaly decemberben még 132Ft-ért vettem az ausztrál dollárt, most pedig 167Ft. És a forint nem is áll most rosszul. Fogják még egy az egyben váltani a két dollárt. Persze ez az átlag ausztrált baromira nem érdekli. Kényelmesen, nyugodtan lehet élni, addig tök mindegy hogy viszonyul a világ többi részéhez. És igazából engem sem érdekel, csak engem tudatosan nem érdekel és ettől még boldogabb vagyok.

A tavaszi szüneben Cicu elvitt minket nyaralni. Megkérdezte, hogy szeretnék-e elmenni Tangalooma-ra, mert ott etethetek vad delfineket, akik kijönnek a parthoz esténként. Magamtól ez valószínűleg sose jutott volna eszembe, de mivel már kinézte a szállást és csak a hitelkártyaszámot kellett beírni, így könnyű volt a döntés. Ő már akkor el akart menni ide, amikor 9 éve idekirándultunk még Melbourne-ből. Akkor ellenálltam, mert sokba került. Most kevésbé. Nem került kevésbé sokba, csak kevésbé álltam ellen.

Persze nehogy azt higgyétek, hogy megbántam. Szó sincs róla, imádtam a helyet, a hajókázást, a strandot. A delines program is OK volt, bár eléggé fáztam. Érdekes módon a gyerekek és Cicu nem fáztak félórát álldogálni a viharos tengerben sötétedés után, csak azért, hogy a döglött halat az ő kezükből egye ki a delfin. Képek is készültek, amiket a gyerekek már föl is tettek az iwiwre. Nekem azért a helikopter nagyobb élmény volt. A pilótával össze is haverkodtam és kifaggattam, hogyan is lett pilóta. Végül is én is lehetnék, csak be kellene fektetni úgy 30 ezret és egy félév tanulást. Meg maga a repülés klassz lenne, de a munka azért nem olyan szuper, ha meggondoljuk, milyen messze kellene naponta járnom (vagy még rosszabb: ottaludni hét közben), tehát elszakítana a családtól. Inkább maradnék ennél a megpályázott állásnál. Állami szektor, aminek itt nagy értéke van, mert stabil, nyugodt és jól fizet. Szóval a tavaszolásunk nagyon jól sikerült, a gyererekek felélénkülve vágtak neki az utolsó negyedévnek. Nyáron/Karácsonykor még nem tudjuk mi lesz. Magyarországra nem hiszem, hogy el tudunk menni, mert ha meg is kapom ezt az állást annyira még akkor sem fogunk jól állni. Inkább Édesanyámat noszogatjuk, hogy jöjjön ő az unokákhoz.

Cicu 3 napot dolgozik hetente az öregotthonban. Kérték, hogy legyen állandó alkalmazott, de egyelőre úgy számoltuk ki, hogy jobban jövünk ki beugrósként, mert annak magasabb az órabére. Persze, ha házvásárlásra adjuk a fejünket, akkor hitel szempontjából jobb lesz az állandó munka, meg azzal jár fizetett szabadság is. Csak zárójelben mondom, hogy a fizetett szabira több pénz jár mint a ledolgozott időre. Majd meglátjuk. Szegény holnap is megy hatra dolgozni és már engem is zavar el fürdeni, így be is fejezem.

BÚ(a)ÉK

2009.07.23. 15:02 | Józsa család | 2 komment

Boldog Új (adó)Évet Kívánok!

Itt is a tél közepén köszönt be az új adóév, csak ez itt júliusra esik. Nekem külön áfáznom is kell a taxizás miatt, azaz van adószámom és negyedévenként forgalombevallást és áfabefizetést is kell tennem. Bonyolultan hangzik, de nem az, mert az adóhivatal honlapján bejelentkezve 10 perc alatt kész van. És mivel nem taxizok már ezentúl nullás lesz.

Szóval június 30-val vége lett az előző évnek, ami a mi adóinkat illetőleg elég siralmas volt az ausztrál adóhivatalnak. Az a kevéske kis taxis kereset nem tolja meg nagyon az államkasszát. Viszont az új adóév véletlenül elég gyökeres változással is járt a Józsa családban. Ugyanis hirtelen mindketten elkezdtünk pénzért dolgozni. Én egy magyar tulajdonú kis, garázscégnél (szó szerint). A tulaj is magyar és egy idegen légióst kivéve az összes dolgozó is magyar. Gyakorlatilag mindent csinálunk, amire egy kisvállalkozásnak szüksége van. Vagyis HW, SW forgalmazás, telepítés, támogatás, testreszabott alkalmazások, internetoldalak. Belecsöppentem úgy, hogy se a hardverekhez (az alap asztali PC-től a nagy szerverekig), se a szoftverekhez (ügyvitel, számlázás, Windows szerver) nem értek. Rengeteg mindent meg kell tanulnom. Mondjuk nagyon érdekes, például készítünk VoIP alapú telefonalközpontot is. Persze a SW nem saját készítésű, hanem egy Linux alapú rendszer, de a beállításához azért érteni is kell hozzá. Ezt is meg kell tanulnom.

Az nem teljesen igaz, hogy egyből elkezdtünk keresni, mert eleinte majdnem csak félfizuért dolgoztam. Ezzel járultam hozzá a betanulási költségekhez. Most sem kapok komoly pénzt, mert az óradíjam még alacsony, de remélem, ha egyre több hasznomat veszi a cég és nem csak hátráltatom őket a kérdéseimmel. És akkor rendes fizetésem lesz.

Azért írtam, hogy keresÜNK, mert Cicu is dolgozó nő lett. Elvégezte az 'Age Care' tanfolyamot, amit az állam jóvoltából nem kellett kifizetnünk. Végül is logikus, mert a nővér és ápoló itt hiányszakmák. Szóval miközben isibe járt, el kellett mennie szakmai gyakorlatra. Ki is nézett egy öregotthont itt közel hozzánk, és be is jelentkezett. Nem igazán akarták fogadni, amit nem értettünk, hiszen ingyen menne hozzájuk a gyakorlat alatt. Így utólag azt látjuk, hogy rossz a tapasztalatuk a gyakornokokkal és ez egy jól menő otthon, ahova szívesen jönnének mások is dolgozni. Szóval végül is úgy jutott be, hogy a tanfolyamon az egyik tanár ajánlotta (ő már látta, hogy Cicuval nem fognak rosszul járni). Aztán a gyakorlat első hetén már mondták is neki, hogy bár nincs üresedés, de azért adja csak be az önéletrajzát. Aztán behívták egy kamuinterjúra miután befejezte a tanfolyamot, de a meccs már le volt játszva, hiszen már eleget látták dolgozni. Rögtön fel is vették. Merő véletlenül ez is éppen az új adóév elejére esett. Nem dolgozik minden nap, csak "beugrós". Ugyanis hetente 3 napot jár iskolába angolt tanulni. Meg a munka néha délutáni. Mint például ma délelőtt okosodott, délután pedig bement egy műszakra. Megadta a napokat (napszakokat), amikor elérhető és azokra az időkre oszthatnak neki műszakot. Kedden hajnali fél ötkor szólt a telefon, hogy be tudna-e menni hattól, mert üresedés van. Hát aznap korán reggeliztünk, mire a gyerekek keltek, már csak én voltam itt nekik. Kicsit csodálkoztak, de nem bánták, mert Anya is pénzt keres. Cicu se bánta, csak én, mert nekem kellett így az összes tízórait elkészíteni. Itt ugye nincs ebéd az iskolában, hanem elég szendviccsel kell ellátni a gyerekeket, hogy ne haljanak éhen délutánig. Azt mind meg kell kenni. Majdnem egy óra a tízórai elkészítése. Ezért kelünk fél hétkor, pedig az iskola csak kilenckor kezdődik. Most egy kicsit korábban bemennek, mert nekem kilencre már a gyárban kell lennem, ami tőlünk szerencsére nincs messze, 20 perc.

Itt ugye tél van. Ami azt jelenti, hogy hajnalban hűvös van. Egyszer jeges volt reggelre az autó szélvédője is, de az ilyenek ritkák. Igazából otthoni szemmel megmosolyogni való ez a "nagy hideg", de itt sajnos nincs fűtés a házban. A légkondit lehet rükiben használni, de az csak langyos levegőt lehel. És csak egy van az étkezőben. Szóval nehéz kibújni a paplan alól reggel. Nap közben, ahogy süt a nap, felmelegszik minden. Ma 25 fok volt. Sőt az erős nap miatt ilyenkor is jól jön a légkondi az autóban. A gyerekek iskolai színű melegítőben járnak. Bálint nagyon ozzis, ő mindig rövidnadrágban megy. Ciki a hosszúnadrág.

Volt 2 hét téliszünet, de már vége. Szeptemberben lesz a tavaszi szünet. Ennek ellenére mi holnap ünnepelünk és a gyerekek is lógnak majd a suliból. Én is kivettem egy napot, Cicu se jelölte magát elérhetőnek. Holnap lesz ugyanis Bindi szülinapja. Teljes nevén Bindi Irwin. Akik kevésbé krokodilrajongók, azol kedvéért: ő a Steve Irwin lánya. Ja és ki az a Steve Irwin?! Sajnos csak ki volt a Steve Irwin. Ő az aki rengeteg természefilmet készített, puszta kézzel fogta a krokodilokat és a kígyókat. Minél mérgesebbek és veszélyesebbek, annál nagyobb élvezettel. Szóval Steve létrehozott egy állatkertet, ahol egyszer már voltunk. Bálint nagyon bele is szeretett és februárban névnapjára azt kérte, hogy örökbefogadhasson egy állatot. Így került a családunkba Frankie. Most már van egy fiú kígyó mostohaunokám. Ő egy taipan, méghozzá a ritka és talán a világon a legerősebb méreggel rendelkező fierce snake (félelmetes kígyó)). Hát holnap meglátogatom a kis unokámat. Azzal tudták a gyerekek elérni az iskolai lógást, hogy egyrészt Bindi szülinapja alkalmából minden gyerek ingyen mehet az állatkertbe, másrészt mindkét lánynak holnap lesz a névnapja. Valaki a cégnél meg is kérdezte, hogy te ugyanazt a nevet adtad a lányaidnak? Végül is nem is rossz ötlet, legalább elég lenne egy nevet üvölteni, ha rosszak. De nem így van, csak éppen ugyanakkor van Kincső és Kinga napja, így sajnos mindkét kis gonosztevő nevét el kell harsogni. Néha szorgalmiból többször is.

Vettem az új cégemtől egy új számítógépet. Két 22 colos monitorral, sok processzorerővel, meg terabájtban mérhető lemezterülettel. Még júniusban le kellett zavarni az üzletet, hogy az okatatási keretből visszaigényelhessem a felét. És ebben az a gyönyörű, hogy ennyit nem is adózok, ezt a pénzt akkor is vissza lehet igényelni az államtól. Gyerekenként megvan a keret és elég magas. Tanszerek, könyvek, számítógép, tehát ami az oktatásukhoz hasznos, az gyakorlatilag féláron van.

Mivel holnap korán kelünk (az Australia Zoo legalább egy órára van tőlünk), megyek is aludni. Ez a mai blog egy kicsit "könyvelősre" sikerült a sok adózás miatt.

Legyetek jók és adózzatok bőkezűen! Remélem a 2010-es adóévben a Józsa család kiemelt támogatója lesz az ausztrál adóhivatalnak!

Éljen május 4., a munka ünnepe!

2009.05.04. 10:57 | Józsa család | 1 komment

Nem tévedés, itt most május negyedikén tartották meg a május elsejét. Ugyanis nem ragaszkodnak mereven a dátumokhoz, fontosabb, hogy inkább hétfőre essen. Így biztosítják a kalendárium-független hosszú hétvégét. Persze erre nincs ozzi szabvány, mert ez most így van Queenslandben, de Victoriában elsején volt elseje. Micsoda hülyeség!

Na ez nem is olyan fontos. Fontosabb, hogy jól vagyunk. Itt az ősz, de ezt csak reggelente érezzük, napközben rövidnadrágos az idő, és működtetni kell a klímát az autóban. Pontosabban érezzük napközben is, mert már kezdünk leszokni a rendszeres medencézésről, ugyanis kihűlt a vize. Azért azok kedvéért, akik érdeklődtek, ideteszek egy esti (és nem kicsit művészi) fotót, amit minden ellenkezésem és pesszimizmusom (vagyis "úgyse látszik majd semmi") ellenére Cicu készített. Miközben majdnem látatlanban töröltem ezeket a képeket a gépből (mert nem egy készült, de nem is kettő), megakadt egyen a szemem és kénytelen voltam elismerni, hogy nem is rossz. Csak Cicu meg ne tudja, hogy nem volt igazam.

medence este

Szóval megvagyunk köszönjük. A nagy pénzkeresetemet otthagytam, mert elkeztem mást tanulni a jobb kereset és a könnyebb munka reményében. A taxi annyi pénzt (sem) hozott, mint egy diákmunkásnak a részmunkaidős tevékenysége. Persze, mondták, hogy a tapasztalattal meg azzal, hogy kapok egy-két állandó munkát (csoportszállítás) majd többet tudok keresni. Ez így is van, de akkor sem lesz igazán sok, arról nem is beszélve, hogy szívesebben foglalkozom a szakmámmal. Találtam egy céget, akik adatbáziskezelés-programozással (is) foglalkoznak. Soha nem csináltam adatbáziskezelést (bár hallottam már SQL-ről és láttam már olyan embert, aki programozott Clippert), azért belevágtam jobb híján. Egyelőre tanulok, kapok hozzá támogatást, de mivel érdemlegeset még nem termeltem, egyelőre pénz sincs belőle. Remélem gyorsabban jutok el a produktív szintre, mint ahogy a pénzünk elfogy. Na jó, nem ilyen rossz a helyzet. Főleg, ha gyorsan tudok majd haladni.

Járunk szórakozni. Közel van Gold Coast, ahol rengeteg szórakozási lehetőség van. A SeaWorld az állatok miatt érdekel minket nagyon. Vannak cápák, pingvinek (Kinga kedvence), jegesmedvék (azt nem értem hogy bírja a meleget) és persze delfinek. Egy be is állt nekünk egy fényképre.

delfinnel

Voltunk egy olyan helyen is, amit Infinity-nek hívnak. Méghozzá Évikével és Zolival. Ez egy fénylabirintus. Itt a bizonyíték.

Infinity

Voltunk két hete kempingezni egy szép tónál. Reggel mentünk, este vissza. Tetszett, szóval lehet, hogy máskor maradunk éjszakára is (persze ahhoz majd még be kell szereznünk sátrat és hálózsákokat. Bálint pecázott, azzal nem fogott semmit, de bedobta a rákcsapdát és azzal több teknőst is fogott. Mondanom sem kell, hogy körbe lettek a teknősök mutogatva, megsímogatva aztán mehettek vissza. A gyerekek gyorsan megtanultak evezni és nagyon ügyesek voltak.

Mugerah tó

teknős

csónakázunk

Bálint szerepelt az iskolai musical-ben április 30-n. Benne volt az egyik tánckarban, volt egy kis prózai szerepe és egy dalnak az egyik versszakát egyedül énekelte. Nagyon büszkék voltunk rá.

Ennyi egyelőre a munka ünnepén. Jöjjenek újra a dolgos héthöznapok!

Elkezdtem pénzt keresni (hol is van?)

2009.02.28. 12:08 | Józsa család | 2 komment

Itt az idő, hogy most már mindenképpen munkába kellett állnom. Igazából munkába ültem. Mivel semmilyen olyan munkát nem találtam még, amihez értek, kénytelen voltam belevágni olyanba, amihez nem értek. Na nem a szénbányászatra gondolok. Ennyire elszánt még nem vagyok. Többek javaslatát meghallgatva többminden is megfordult a fejünkben. Az olyanok, mint vízvezetékszerelő kihúzva, mert túl sok évet kellene tanulni. Mi az amit minden idegen jöttment tud. Járművet vezetni. Megtetszett a gondolat, hogy buszt vezessek. Lenne is rá szükség, de sajnos van itt olyan szabály, hogy hiába is tanulnék nagy járművet vezetni és esetleg le is tenném az itteni "C vagy D vizsgát", akkor sem vezethetek itt buszt, ha nincs legalább kétéves ausztrál úrvezetői jogsim előtte. A taxira nincs ilyen korlátozás. Ott elég volt bemutatni a friss helyi jogsit, kérni közlekedésrendészeti pedigrét, csináltatni orvosi viszgálatot, szemészetet, vizsgázni angolból, helyismeretből és egy néhánynapos taxitanfolyam. Ezeken kisebb nagyobb döccenőkkel átjutottam. Először a szemészeten buktam meg. Azt monták szemüveg kell. Mondtam, hogy köszönöm szépen, de már van, csak nem hordom, mert nem szükséges. Otthon is azt mondta a szemorvos, hogy a jogsiba se kell beleírni. Ezzel itt is egyetértettek, de hozzátették, hogy a "profi" autóvezetéshez kötelező, ahhoz nem látok elég tisztán. Szóval a normál jogsiban nincs korlátozás, de a Driver Authorisation-t (szó szerint mondjuk: vezetői felhatalmazás) úgy adták ki, hogy szemüveget kell viselnem, amikor taxit vezetek. Amint átülök egy civil autóba rögtön levehetem. Elsőre furcsa szabálynak tűnik, de végül is érthető, legyenek szigorúbbak a feltételek a profiknak.

A második és nagyon csúnya bukásom a helyismereti vizsgán volt. Ki a halált érdekel, hol a francban vannak a hülyébbnél hülyébb nevű szállodák, meg sportklubok. A brisbane-i közel 500 kerületről és a hozzájuk vezető főbb közlekedési utak nevéről nem is beszélve, amik között olyanok is vannak, mint Indooroopilly meg Woolloongabba. Ehhez vagy itt kell élni már 20 éve (bár az sem elég talán), vagy nagyon kemény seggel rendelkezni. Először nekimentem egy 1-2 órás tanulással, hogy a szállodákat és a központi 10-15 kerületet megtanulom, a klubok, sportcentrumok, parkok, nevezetesebb épületek, meg majd megtippelés tárgyát képezik. Hát tippeltem. Egyesalá lett. A mellettem ülő indiai srác, akinek a bemutatkozás is nehéz volt angolul valahogy átment. Nem tudom hogyan puskázott, mert én sem láttam. A 40 percől az első 30-t ceruzarágással töltötte, amiből arra következtettem, hogy lenézem mit ír be, és azt én biztosan kizárhatom. Szóval vagy zseni a srác, aki a telefonkönyvet is megtanulja, vagy az utolsó 5 percben megkapta az infókat, amikor én már (minden mindegy alapon) leadtam a tesztemet és kijöttem. Szerencsére nem kellett újra fizetni, csak egy héttel később újra elmenni vizsgázni. Láttam, hogy a fele sem tréfa, egy hétig magoltam. Büszke voltam, mert egy hibám volt csak és ott is kizártam egy lehetséges választ a háromból, de az rossz 50%-ot választottam.

Tegnap elkeztem dolgozni. A helyismeretem a vizsgára tanulással együtt is éppen felülről súrolja a nullát. Ehhez hozzájön, hogy a drosztok helyét is kellene tudni, a szokásokat (mikor érdemes a belvárosban és mikor a reptéren hiénázni), lecsapni gyorsan a kiküldött munkákra (amihez kapcsiból tudni kell, hogy az adott hely hol van és mennyi idő alatt érnék oda). Tehát munkát szerezni nehéz. De ha megszereztem, gyakran akkor jön a még nehezebb része. A benyögött kerület és utcanevet fel kell ismerni, kikeresni hol van és odatalálni. Még amikor a navigációba beütöm, még úgy is sikerült eltévednem. Ma elvittem két szegény utast városkörüli túrára. Mivel pofátlan nagy volt a kerülő, bár nem direkt volt, nem éreztem jogosnak, hogy kifizettessem velük. Már menet közben mondtam, hogy az óraállásból majd a végén egy 10 dollárt levonunk. Kimondottan örültek. Egy másiknál a navigáció belevitt egy nagy építkezésbe és útlezárásba. Persze minden valamire való taxis tudja, hogy ott egy éve építik az új autópályát és azzal sem eszkuzálhattam magam, hogy régi az autóban a navigáció, mert ez őket egyáltalán nem vigasztalta volna az elveszett idő és pénz miatt. Ezt nem éreztem olyan súlyosnak, mint a másikat, mert ez nagy út volt a reptérről a város másik felére, arányosan csak kicsi volt a többlet. Nem is izzadtam le, úgy mint a másik fiaskónál. Szóval hallgattam mélyen és mosolyogva rájukvertem a teljes összeget, ami az órában volt. Ennyivel hozzájárult ez a kedves kínai család a tanulmányaimhoz.

A keresetem egyelőre siralmas. A diákmunkások keresnek ennyit. Remélem, ahogy a munkák beszerzésében javulok, a döglött idő is csökken majd, és több fuvar, több pénz. Most 2 nappali műszakom volt (reggel 4-től délután 4-ig). Estire nem is szeretnék menni, mert ott sok a részeg és kekec. Valamint akkor a gyerekekkel nem is találkoznék. Sajnos egyelőre nincs több stabil munkám, mert ez úgy megy, hogy a taxik magántulajdonban vannak. Mondhatni franchise-ban. Nekem kell egyenként győzködni a tulajokat, hogy adjanak nekem műszakot. Amit keresek, annak a fele az övék az autóhasználat fejében. Tehát, csak akkor adják egy keveset termelő zöldfülűnek, ha jobb éppen nincs. Ettől a sráctól most megkaptam a tegnapi pénteket és ma a szombatot, valószínűleg a többi szombatot is majd és ha majd lesz lemondása más söfőröktől. Ezért próbálkozok majd más autótulajnál is, mert ez kevés. Így nem tanulok elég gyorsan :-)

Ja, van egyenruhám is. Nagyon fess legény vagyok benne. Majd lefényképeztetem magam.

Tehát mostantól, ha leintetek egy taxit, nézzetek be jól a szélvédőn, és ha olyan forma mint én, akkor még nem késő úgy tenni, mintha csak a körömlakkot szárítanátok.