Miért is a blog?

Itt írjuk le, hogy mi olyasmi történik velünk, amiről szeretnénk, ha barátaink és családtagjaink is értesülnének.

Hozzászólások

  • Szunya: Sziasztok, régen nincs már hír rólatok... Cicunak sok puszi: Évi és Feri (2011.06.10. 20:54) Megússzuk szárazon (?)
  • Klári+Miki: Sziasztok! Gondoltam, megosztom veletek ezt az írást. Hátha másnak is tetszik: 1. Géza fejedelem... (2010.05.29. 23:46) Gyakorlati útmutató aranyhallal való találkozáshoz
  • Hella1975: Szia, Megkérdezhetem, hogy milyen állást keresel pontosan és milyen tapasztalatod van? Szép napo... (2010.05.16. 15:38) Éljen az ausztrál augusztus 20!
  • Hella1975: Ami lemaradt: Szép napot, Hella (2010.05.16. 15:28) APEH vs. ATO
  • M Sityu: Szép volt, jó volt hallgatni. :-) Boldog Új Évet nektek odakinn a távolban, remélem 2010-ben talá... (2009.12.30. 16:14) Egy kis kultúra

Linkblog

Lássuk a medvét

2009.02.03. 13:00 | Józsa család | 3 komment

Azon töröm a fejemet, hogy milyen idő is volt tegnap, esett vagy sütött a nap? Ez azért kardinális kérdés, mert így nem tudom, hogy az ausztrál medvék február 2-n bementek a barlangba telelni, vagy kinnmaradtak még további nyári ébrenlétre. Újabb nagy kérdés marad megválaszolatlanul, hogy fogok ezek után aludni? Mogyi mindenesetre vedlik. Azt sem tudom, hogy most nála ez a szokásos februári télibunda ledobás, vagy átállt már és a nyárit dobja most le. De akkor meg miért a nyár közepén?! Ugyanis a nyár még javában tart. Annak ellenére, hogy Cicu mondta ma, hogy "így ősszel...", mert hogy az iskolakezdéssel a mi fejünkben együttjár az ősz. Itt viszont nem, itt nyár derekán indul a suli. (Figyelitek milyen szupersíma átmenetet tettem a bevezető és a mondanivaló közé? Azt hiszem mégis benevezem magamat az irodalmi nobeldíjra.)

Szóval, január 27-e volt az első tanítási nap. A gyerekek mentek iskolába. Ez így egyszerűen hangzik, de elég sokat rohangáltunk, hogy ez meglegyen. Mert ugye költöztünk és nem is közelre. Így új iskolákat kellett keresni. Még amíg tombolt a szünet megnéztünk kívülről egyet-kettőt, az udvarra is be tudtunk menni (itt nem szokás nagyon a lakattal lezárt kerítés), de beszélni nem tudtunk senkivel. Csak 17-n nyitottak az adminisztrációk. Gondoltuk a középiskola a fontosabb, azt nézzük ki először, és ahhoz választunk majd általánost. Akit csak ismertünk próbáltuk faggatni, hogy a környékbeli iskolákról mi jót vagy rosszat tud. Persze voltak szögesen ellentétes vélemények. Mi meg egy nem nagyon közismert analitikus módszerrel (Cicu megérzéseire hagyatkozva) súlyoztuk a véleményeket és döntöttünk. Be is mentünk nyitásra a Rochedale State High School-ba. Kiderült, hogy már túl vannak a meghatározott létszámon. Már szeptemberben betöltöttek 160-t a kiírt 180-ból. Aztán kellett egy új osztályt is indítani, amikor a 190-t elérték. És lassan 200-nál vannak. Erre én kerek szemekkel feltettem a kérdést, hogy ez azt jelenti, hogy elképzelhető, hogy nem tudják felvenni Bálintot? Erre az igazgatóhelyettes (akit elkaptunk) nem tudott okosabbat mondani, csak hogy rengeteg a dolga, de beszéljünk még erről. Oszt balra el. No ott tanakodtunk még magunk között, nem fűlött a fogunk elmenni, mint zárórakor a kocsmában. Aztán jött egy adminisztrátor hölgy, hogy kaphatunk egy interjú időpontot délutánra, ha akarjuk. Persze. Délután az interjú inkább Bálintnak szólt nem nekünk, de mindketten odamentünk. Sok lúd disznót győz. Bálint okosan válaszolt az ig.h kérdéseire. Mondtuk Bálint zenei múltját (musical szerep, kürt), az állatszeretetét, hogy matekból jó. Bálint vett nemrég egy harmadik dorombot (mert a másik kettőt már unta, azt mondja) és nála is volt. Kérdezte az "faggató", hogy tud-e játszani. Játszott. A "mi szeretnél lenni" kérdésre viszont rávágta, hogy kígyófogó. Erre nagy is volt a mosoly, mondta, hogy ilyet még nem hallott, hogy valaki kígyófogó akart volna lenni, főleg, hogy közben dorombol. Végül is mondta, hogy egy dél-afrikai kislánnyal és Bálinttal akkor most 201-en lezárja a létszámot. Huh. Ezután faggattuk, hogy szerinte melyik általánosból jön a legjobb gyerekanyag. Azt javasolta, ami nekünk is tetszett, így a következő utunk odavezetett, hogy ott is beiratkozzunk. Ott nem volt túljelentkezés, gond nélkül fölvettek. Körbevezetett itt is az ig.h, megmutatta az osztályokat. Itt úgy néz ki az iskola, hogy külön épületek vannak, Regő annak idején meg is jegyezte, hogy olyan lakókocsipark jellegűek. A lányok misszisz izéket kaptak, de Regő misztert. Komoly neve volt. Szerencsénk volt, mert a tanároknak volt valami fejtágítása és ott volt mindenki, így be is lettünk mutatva. Sőt más iskolákból is ott voltak és össze is akadtunk a clevelandi tanárokkal, akik ugye akkor még nem tudhatták, hogy faképnél lettek hagyva, és tág szemekkel kérdezték, hogy mit is keresünk mi itt. De megmagyaráztuk. Szóval a MISZTER tanárról kiderült, hogy egy igen fiatal, kicsit hosszú hajú, jó fej srác. Megkaptuk a bevásárló listát (füzetek, stb.). Továbbá mehettünk a uniform shop-ba is pénzt költeni. Teljes, váltóruhás garnitúra 4 gyereknek. Egy vagyont hagytunk ott, mert pld csak egy vászonkalap 30 dollár (4500Ft). De ott kell megvenni a színe miatt, és mert az iskola jelvénye van rajta. Mondjuk a befektetés hosszabb távon megtérül, mivel ezen kívül nem igen kell ruhát venni a gyerekeknek. De azért ez mégis fájt. Az arany színű ruhákat leadtuk bizományiba a régi suli egyenruhaboltjába. Majd küldik a csekket, ha sikerült eladniuk. Készült a gyerekekről egy kép az első iskolai napon. Kinga a tornapólóban. Itt is házak vannak, mint a Harry Potterben, a mieink a "violet" színű Jakarandába tartoznak. Először egy másik házba lettek beosztva, de a zöld póló nem tetszett a lányoknak. Ezért a ruhaboltosnak fel kellett hívnia az igazgatót, hogy hadd legyenek egy másik házban. Igazgatói engedéllyel át lettek sorolva. A póló színe miatt. Nekem nagyon ciki volt. Na mindegy, túléltem. Kincsőn a kiskockás ruhácska van. Elméletileg ez az egyenruha, de a tornaszerelést szinte gyakrabban hordják, mint ezt. Itt nem szokás a tornához átöltözni. Ha aznap van tornája, akkor tornaszerelésben megy és egész nap abban van. Ami Regőn van az volt régen a tornaruha, de idővel ez is egyenruhává vált. Tehát az egyenruha háromféle is lehet, sőt a háztól függően különböző színű póló is van. Ennek ellenére tetszik nekem. Kimondottan jól néznek ki. Bálint a középiskolai kockás ingében van. Neki is van tornapólója, hetente 3x az van rajta.

Rochdale iskolások

Tehát Bálint nyolcadikos (ez az első év a High School-ban), Regő hatodikos, Kincső ötödikes, Kinga pedig harmadikos. Visszatérve Regő tanárjára, első nap odaadott neki egy papírt. Megható, hogy megjegyezte, hogy lesz magyar diákja, aki nem tud még jól angolul, és a szabadidejében készült a találkozásra. Beszkenneltem a papírt, amivel első reggel fogadta:

hvelkám papír szkennelés

Ennyit az iskoláról, bár tudnék még mesélni (két osztályterem egyben, két óra egyben, utána nagyszünetek, asztalosismeretek a középiskolában, házifeladatok, vagyis azok hiánya igazából). Lehet, hogy ebből lesz egy külön blogbejegyzés később. Annyi még idefér, hogy járnak majd zenére külön. Bálint kürtölni fog. Olyan tenorkürt, mint amin otthon játszott nincs, de kicsit hasonló van, ezen a szelepek fölül vannak nem oldalt. Játszik majd az iskolai rezesbandában. Regőnek csütörtökön lesz az első ütősórája nulladik órában (8-tól, mert az isi 9-kor kezdődik). Kincső megpróbálkozik a klarinéttal. Kinga, ha úgy gondolja kipróbálhatja a hegedűt. Csütörtökön megnézünk egy táncszakkört is a lányoknak. Valamint még törjük a fejünket, hogy mit tudnának sportolni. Ha a lányoknak bejön a tánc, akkor csak a fiúkat kell valahova berakni. Regőnél van kosár. Bár ő állítása nem szereti a focit, de a kedvenc tanára egyben fociedző is, tehát, lehet ott is teszünk egy próbát.

Most már tényleg elég az iskolából, beszéljünk a költözésről. Ugye kaptunk értesítést, találtunk házat, szerződtünk az új helyen. Előre takarítottunk már, hogy ne a költözésre maradjon. 14-n este béreltünk egy 3 tonnás teherautót. Na ilyet se vezettem még. Az itteni kresz szerint a normál autós jogsival 3.5 tonnáig és 12 személyig jó vagyok. Ezt ki kellet próbálni. Csakis heccből, véletlenül sem azért, hogy a 600 dolláros profi költöztetős költséget megspóróljuk, ugye. Egy napra száz dolcsi volt kötelekkel. Hidraulikus emelővel. 14-re már a nagyját bedobozoltuk, este elkeztük megpakolni a teherautót. Azt hittük jól állunk, és aránylag időben lefeküdtünk. Másnap egész délelőtt még töltöttük a rakteret. Nulla költöztetős rutinnal mindent ki kellett találni, hogy hogyan legyen, hogy a kanyarokban ne törjünk szilánkokra mindent (volt üvegasztalunk is). Többször lekötöttem, aztán újra, mert kiderült, hogy úgy tök szar. Délre indultunk el. Így nézett ki megpakolva. A fénykép kedvéért minden fájdalmat és fáradtságot legyűrve még mosolyogni is sikerült.

Tehát ezt az autót vezettem. Kicsit nem volt szabályos, mert a queenslandi jogsim csak automata autóra volt jó, ez meg kéziváltós volt. Gondoltam, ha lemeszelnek majd mutogatom a magyar jogsimat. Igazából ez is rizikós, mert egyrészt addigra lejárt a 3 hónap, amíg nemzetközi jogsit használhatok és egyébként sem szabad onnantól, hogy van érvényes itteni. De persze nem meszeltek le, itt nem szokás addig, amíg szabályosan haladsz. Én nem is mentem gyorsan, mert eleinte kűzdöttem a váltóval, ugyanis a visszahárom baromi nehezen akadt be. Igazi kölcsönautó váltója, meg volt már gyötörve rendesen. A tulaj mondta, hogy az egyest el is felejthetem, induljak kettesben, kanyarodásnál elég háromba visszatenni. Na ezzel volt a gondom. Duplakuplung azért néha használt. Ötösben majdnem kihuzattam százig az autópályán. Az jóóóó volt. Na vissza a költözés élvezeteire, délután kipakoltunk, ötre kellett (volna) visszavinni, de volt még egy fuvar. Tűz vissza, behajigáltuk a maradékot, na jó azért a lekötözésekre figyeltem. Bálint sokat tudott segíteni, nagy és erős. Ekkor már jobban mentek a váltások, feszegetve a sebességhatárokat, de nem túllépve (nem mertem bevállalni egy motorosrendőri lefülelést a jogsi miatt). Kb ötre letoltuk a kocsiról az összes cuccot. Még visszavolt a tankolás, rendrakás, leadás. Felhívtuk már az odaútnál a tulajt, hogy késésben vagyunk meg tud-e várni a telepen. Ismét egy "angyal" akivel összehozott a sors. Nem volt kiakadva, mehetünk nyugodtan később. Tankolásnál megszivattam magam, mert rossz oldalra áltam, a másikon volt a tanksapka. No, be a rükit, óvatosan tükrökből kitolatni a kútról, be a másik oldalra. Tudjátok ez a teherautós bíp-bíp-bíp, aztán aki mégis mögöttem marad a holttérben, az magára vessen. Ügyes voltam egy Ferrárit sem lapítottam ki mögöttem. Amikor leadtam az autót végül is 6-kor, készítettem a pénzt, mert túlléptük a 100km keretet, 126km volt. Erre legyint egyett a mi újdonsült angyalunk, hogy ez belefér. Kicsit kövérkés, dán származású angyal volt. 16-n még visszamentünk takartani (szegény gyerekek már harmadik napja egyfolytában tévét néztek, mert akkor a legnyugodtabbak, így a legkisebb az esélye a balesetnek, ha egyedül hagyjuk őket). Délre megvoltunk, megérkezett a profi szőnyegtisztítós. Ezt nem lehet kikerülni, mert be kell mutatni a számlát. Sőt rovaritást is kellett csináltatnunk, mert ez szabály, ha állat volt a háznál. Mivel kötelező, és csak az adott szolgáltató számláját fogadják el, annyit kér érte, amit nem szégyell. Kipengettem a 250-t. Még elbúcsúztunk a szomszédoktól, az egyikük behívott teára. Aztán még egyszer visszanéztünk

és irány az új ház.

Most, hogy már itt lakunk, azt mondom, hogy ennek így kellett történnie. A medence fantasztikus. A gyerekek naponta legalább 4-szer bemennek. A vize meleg, órákig benne lehetsz anélkül, hogy fáznál. Arra azért jó, hogy lehűtsön, ha valami munkában megizzad az ember. Mi is csobbanunk naponta többször. A gyerekek egyenruhás képe a medence mögött készült. Itt a kertben nincs fű, ilyen bozót az egész. Nem kell nyírni. A ház előtt az utcán van fű, azt sajnos igen. De az nagyon gyenge, elég lesz 3 hetente lenyírni. Az előző házban hetente kétszer kellett füvet nyírnom. Itt közelebb van az autópálya, a belvárosba is és a Gold Coast-ra is 20 perccel gyorsabban eljuthatunk. Van itt a közelben egy horvát delikátesz, akik beszereznek európai termékeket (pld. torma, ajvár, sajtok, tortadara, pirosarany) és otthonihoz hasonlító ízesítésű hústermékeket. Ja és van egy magyar cukrász, akitől lehet krémest, dobostortát is venni. Van egy magyar étterem/kávézó is, de oda még nem jutottunk el. Én imádom az ázsiai kaját, de persze nagyon jók az otthoni ízek. Az ausztrált körülbelül annyira szerethetem, mint az angolt. Nem igazán tudom mennyire, mert nem igazán létezik. De ez nem zavar, mert van török kebab, vietnámi leves, kínai édes-savanyú csirke, horvát kolbász, olasz kenyér, spanyol chorizo (bocs a nemzetektől akiket kifelejtek).

Akartam még mesélni Cicu nővéréékről, akik meglátogattak Karácsonykor, a csúszdaparkról, az Abbamania show-ról, a Redbackről, amit a kerti padon találtam és Steve Irwin állatkertjéről, ahova végre sikerült eljutnunk. A munkáról egyelőre nincs mit írnom, de valami van a láthatáron. Ez legyen meglepetés, ha egy-két héten belül összejön. Arról sem írtam még, hogy igazából miért is jöttünk ki Ausztráliába. Úgy fest, lesz még blog. Bródit idézve: "...én sem tudom abbahagyni. Maximum így, hogy"

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Klári+Miki 2009.02.04. 20:39:34

Nagyon élveztük a részletes beszámolót.
A gyerekek édesek az új egyenruhában , és Karesz te is nagyon édes vagy a teherautón.:)Cicut miért nem állítottad oda?Őt is szeretnénk látni!!!
Érezzétek jól magatokat az új otthonotokban!
Sok puszi itthonról!
Mikiék

rozi és a többiek 2009.02.06. 11:56:58

Sziasztok! Hogy vagytok? Nagyon várjuk a további infokat rólatok. Hogy megy az angol nyelv, tudtok értekezni az emberekkel? Nagyon szép a ház, meg a gyerekek is édesek.Nincs honvágyotok? Írjatok sokat. Mi elég jól vagyunk, minden a régi. Puszilunk benneteket!!!!

Klári+Miki 2009.02.14. 20:21:04

Regő tanárja tényleg fantasztikus!!!
Jó hogy beszkennelted, mert úgy nem ért volna semmit ha csak leírod.
Megható a magyar zászló és a szöveg is annyira édes.
Ezzel töltötte az idejét, őrület!Nagyon tetszett nekünk!:))))
Most aztán belopta magát Regő szívébe!
Ezt muszáj volt leírnom!
Puszi!
K