Miért is a blog?

Itt írjuk le, hogy mi olyasmi történik velünk, amiről szeretnénk, ha barátaink és családtagjaink is értesülnének.

Hozzászólások

  • Szunya: Sziasztok, régen nincs már hír rólatok... Cicunak sok puszi: Évi és Feri (2011.06.10. 20:54) Megússzuk szárazon (?)
  • Klári+Miki: Sziasztok! Gondoltam, megosztom veletek ezt az írást. Hátha másnak is tetszik: 1. Géza fejedelem... (2010.05.29. 23:46) Gyakorlati útmutató aranyhallal való találkozáshoz
  • Hella1975: Szia, Megkérdezhetem, hogy milyen állást keresel pontosan és milyen tapasztalatod van? Szép napo... (2010.05.16. 15:38) Éljen az ausztrál augusztus 20!
  • Hella1975: Ami lemaradt: Szép napot, Hella (2010.05.16. 15:28) APEH vs. ATO
  • M Sityu: Szép volt, jó volt hallgatni. :-) Boldog Új Évet nektek odakinn a távolban, remélem 2010-ben talá... (2009.12.30. 16:14) Egy kis kultúra

Linkblog

Tűz és víz között

2009.02.10. 11:08 | Józsa család | 4 komment

Általában nem jó az, ha valaki bekerül a híradóba, mert a hírek szeretnek a bajokról és a nyomorúságokról szólni (arról szólnak ugye, ami érdekli az embereket). Sajnos Ausztrália tegnap bekerült az európai híradókba is. Ebből is látszik a baj nagysága, hogy odáig elhallatszik. Délen a tűzvészek a szörnyű hőség és szélviharok miatt, északon (trópus) a ciklon és az ezzel járó áradások. Mi a kettő között vagyunk és elég messze mindkettőtől. Itt a victoriai őrült 45 fok helyett csak 30 fok hűvös van. Az elmúlt héten száraz idő volt, most egy hétre esőt mondanak. Éppen annyi csapadék, amennyi kell, ellentétben azzal, ami északon van, ahol hetek óta folyamatosan szakad az eső, a folyók elöntöttek településeket és volt, hogy az utcán láttak krokodilt.

Igazából azért írok most, hogy megnyugtassuk azokat, akik aggódtak értünk. Köszönjük az email-eket és a telefonhívásokat. Jól vagyunk, megnyugodhattok, a tűzvész 2000, az áradás 1000 kilóméterre van tőlünk.

Megyek lenyomom a gyerekeket, mert 8 óra elmúlt és még mindig itt sasszéznak föl-alá.

Lássuk a medvét

2009.02.03. 13:00 | Józsa család | 3 komment

Azon töröm a fejemet, hogy milyen idő is volt tegnap, esett vagy sütött a nap? Ez azért kardinális kérdés, mert így nem tudom, hogy az ausztrál medvék február 2-n bementek a barlangba telelni, vagy kinnmaradtak még további nyári ébrenlétre. Újabb nagy kérdés marad megválaszolatlanul, hogy fogok ezek után aludni? Mogyi mindenesetre vedlik. Azt sem tudom, hogy most nála ez a szokásos februári télibunda ledobás, vagy átállt már és a nyárit dobja most le. De akkor meg miért a nyár közepén?! Ugyanis a nyár még javában tart. Annak ellenére, hogy Cicu mondta ma, hogy "így ősszel...", mert hogy az iskolakezdéssel a mi fejünkben együttjár az ősz. Itt viszont nem, itt nyár derekán indul a suli. (Figyelitek milyen szupersíma átmenetet tettem a bevezető és a mondanivaló közé? Azt hiszem mégis benevezem magamat az irodalmi nobeldíjra.)

Szóval, január 27-e volt az első tanítási nap. A gyerekek mentek iskolába. Ez így egyszerűen hangzik, de elég sokat rohangáltunk, hogy ez meglegyen. Mert ugye költöztünk és nem is közelre. Így új iskolákat kellett keresni. Még amíg tombolt a szünet megnéztünk kívülről egyet-kettőt, az udvarra is be tudtunk menni (itt nem szokás nagyon a lakattal lezárt kerítés), de beszélni nem tudtunk senkivel. Csak 17-n nyitottak az adminisztrációk. Gondoltuk a középiskola a fontosabb, azt nézzük ki először, és ahhoz választunk majd általánost. Akit csak ismertünk próbáltuk faggatni, hogy a környékbeli iskolákról mi jót vagy rosszat tud. Persze voltak szögesen ellentétes vélemények. Mi meg egy nem nagyon közismert analitikus módszerrel (Cicu megérzéseire hagyatkozva) súlyoztuk a véleményeket és döntöttünk. Be is mentünk nyitásra a Rochedale State High School-ba. Kiderült, hogy már túl vannak a meghatározott létszámon. Már szeptemberben betöltöttek 160-t a kiírt 180-ból. Aztán kellett egy új osztályt is indítani, amikor a 190-t elérték. És lassan 200-nál vannak. Erre én kerek szemekkel feltettem a kérdést, hogy ez azt jelenti, hogy elképzelhető, hogy nem tudják felvenni Bálintot? Erre az igazgatóhelyettes (akit elkaptunk) nem tudott okosabbat mondani, csak hogy rengeteg a dolga, de beszéljünk még erről. Oszt balra el. No ott tanakodtunk még magunk között, nem fűlött a fogunk elmenni, mint zárórakor a kocsmában. Aztán jött egy adminisztrátor hölgy, hogy kaphatunk egy interjú időpontot délutánra, ha akarjuk. Persze. Délután az interjú inkább Bálintnak szólt nem nekünk, de mindketten odamentünk. Sok lúd disznót győz. Bálint okosan válaszolt az ig.h kérdéseire. Mondtuk Bálint zenei múltját (musical szerep, kürt), az állatszeretetét, hogy matekból jó. Bálint vett nemrég egy harmadik dorombot (mert a másik kettőt már unta, azt mondja) és nála is volt. Kérdezte az "faggató", hogy tud-e játszani. Játszott. A "mi szeretnél lenni" kérdésre viszont rávágta, hogy kígyófogó. Erre nagy is volt a mosoly, mondta, hogy ilyet még nem hallott, hogy valaki kígyófogó akart volna lenni, főleg, hogy közben dorombol. Végül is mondta, hogy egy dél-afrikai kislánnyal és Bálinttal akkor most 201-en lezárja a létszámot. Huh. Ezután faggattuk, hogy szerinte melyik általánosból jön a legjobb gyerekanyag. Azt javasolta, ami nekünk is tetszett, így a következő utunk odavezetett, hogy ott is beiratkozzunk. Ott nem volt túljelentkezés, gond nélkül fölvettek. Körbevezetett itt is az ig.h, megmutatta az osztályokat. Itt úgy néz ki az iskola, hogy külön épületek vannak, Regő annak idején meg is jegyezte, hogy olyan lakókocsipark jellegűek. A lányok misszisz izéket kaptak, de Regő misztert. Komoly neve volt. Szerencsénk volt, mert a tanároknak volt valami fejtágítása és ott volt mindenki, így be is lettünk mutatva. Sőt más iskolákból is ott voltak és össze is akadtunk a clevelandi tanárokkal, akik ugye akkor még nem tudhatták, hogy faképnél lettek hagyva, és tág szemekkel kérdezték, hogy mit is keresünk mi itt. De megmagyaráztuk. Szóval a MISZTER tanárról kiderült, hogy egy igen fiatal, kicsit hosszú hajú, jó fej srác. Megkaptuk a bevásárló listát (füzetek, stb.). Továbbá mehettünk a uniform shop-ba is pénzt költeni. Teljes, váltóruhás garnitúra 4 gyereknek. Egy vagyont hagytunk ott, mert pld csak egy vászonkalap 30 dollár (4500Ft). De ott kell megvenni a színe miatt, és mert az iskola jelvénye van rajta. Mondjuk a befektetés hosszabb távon megtérül, mivel ezen kívül nem igen kell ruhát venni a gyerekeknek. De azért ez mégis fájt. Az arany színű ruhákat leadtuk bizományiba a régi suli egyenruhaboltjába. Majd küldik a csekket, ha sikerült eladniuk. Készült a gyerekekről egy kép az első iskolai napon. Kinga a tornapólóban. Itt is házak vannak, mint a Harry Potterben, a mieink a "violet" színű Jakarandába tartoznak. Először egy másik házba lettek beosztva, de a zöld póló nem tetszett a lányoknak. Ezért a ruhaboltosnak fel kellett hívnia az igazgatót, hogy hadd legyenek egy másik házban. Igazgatói engedéllyel át lettek sorolva. A póló színe miatt. Nekem nagyon ciki volt. Na mindegy, túléltem. Kincsőn a kiskockás ruhácska van. Elméletileg ez az egyenruha, de a tornaszerelést szinte gyakrabban hordják, mint ezt. Itt nem szokás a tornához átöltözni. Ha aznap van tornája, akkor tornaszerelésben megy és egész nap abban van. Ami Regőn van az volt régen a tornaruha, de idővel ez is egyenruhává vált. Tehát az egyenruha háromféle is lehet, sőt a háztól függően különböző színű póló is van. Ennek ellenére tetszik nekem. Kimondottan jól néznek ki. Bálint a középiskolai kockás ingében van. Neki is van tornapólója, hetente 3x az van rajta.

Rochdale iskolások

Tehát Bálint nyolcadikos (ez az első év a High School-ban), Regő hatodikos, Kincső ötödikes, Kinga pedig harmadikos. Visszatérve Regő tanárjára, első nap odaadott neki egy papírt. Megható, hogy megjegyezte, hogy lesz magyar diákja, aki nem tud még jól angolul, és a szabadidejében készült a találkozásra. Beszkenneltem a papírt, amivel első reggel fogadta:

hvelkám papír szkennelés

Ennyit az iskoláról, bár tudnék még mesélni (két osztályterem egyben, két óra egyben, utána nagyszünetek, asztalosismeretek a középiskolában, házifeladatok, vagyis azok hiánya igazából). Lehet, hogy ebből lesz egy külön blogbejegyzés később. Annyi még idefér, hogy járnak majd zenére külön. Bálint kürtölni fog. Olyan tenorkürt, mint amin otthon játszott nincs, de kicsit hasonló van, ezen a szelepek fölül vannak nem oldalt. Játszik majd az iskolai rezesbandában. Regőnek csütörtökön lesz az első ütősórája nulladik órában (8-tól, mert az isi 9-kor kezdődik). Kincső megpróbálkozik a klarinéttal. Kinga, ha úgy gondolja kipróbálhatja a hegedűt. Csütörtökön megnézünk egy táncszakkört is a lányoknak. Valamint még törjük a fejünket, hogy mit tudnának sportolni. Ha a lányoknak bejön a tánc, akkor csak a fiúkat kell valahova berakni. Regőnél van kosár. Bár ő állítása nem szereti a focit, de a kedvenc tanára egyben fociedző is, tehát, lehet ott is teszünk egy próbát.

Most már tényleg elég az iskolából, beszéljünk a költözésről. Ugye kaptunk értesítést, találtunk házat, szerződtünk az új helyen. Előre takarítottunk már, hogy ne a költözésre maradjon. 14-n este béreltünk egy 3 tonnás teherautót. Na ilyet se vezettem még. Az itteni kresz szerint a normál autós jogsival 3.5 tonnáig és 12 személyig jó vagyok. Ezt ki kellet próbálni. Csakis heccből, véletlenül sem azért, hogy a 600 dolláros profi költöztetős költséget megspóróljuk, ugye. Egy napra száz dolcsi volt kötelekkel. Hidraulikus emelővel. 14-re már a nagyját bedobozoltuk, este elkeztük megpakolni a teherautót. Azt hittük jól állunk, és aránylag időben lefeküdtünk. Másnap egész délelőtt még töltöttük a rakteret. Nulla költöztetős rutinnal mindent ki kellett találni, hogy hogyan legyen, hogy a kanyarokban ne törjünk szilánkokra mindent (volt üvegasztalunk is). Többször lekötöttem, aztán újra, mert kiderült, hogy úgy tök szar. Délre indultunk el. Így nézett ki megpakolva. A fénykép kedvéért minden fájdalmat és fáradtságot legyűrve még mosolyogni is sikerült.

Tehát ezt az autót vezettem. Kicsit nem volt szabályos, mert a queenslandi jogsim csak automata autóra volt jó, ez meg kéziváltós volt. Gondoltam, ha lemeszelnek majd mutogatom a magyar jogsimat. Igazából ez is rizikós, mert egyrészt addigra lejárt a 3 hónap, amíg nemzetközi jogsit használhatok és egyébként sem szabad onnantól, hogy van érvényes itteni. De persze nem meszeltek le, itt nem szokás addig, amíg szabályosan haladsz. Én nem is mentem gyorsan, mert eleinte kűzdöttem a váltóval, ugyanis a visszahárom baromi nehezen akadt be. Igazi kölcsönautó váltója, meg volt már gyötörve rendesen. A tulaj mondta, hogy az egyest el is felejthetem, induljak kettesben, kanyarodásnál elég háromba visszatenni. Na ezzel volt a gondom. Duplakuplung azért néha használt. Ötösben majdnem kihuzattam százig az autópályán. Az jóóóó volt. Na vissza a költözés élvezeteire, délután kipakoltunk, ötre kellett (volna) visszavinni, de volt még egy fuvar. Tűz vissza, behajigáltuk a maradékot, na jó azért a lekötözésekre figyeltem. Bálint sokat tudott segíteni, nagy és erős. Ekkor már jobban mentek a váltások, feszegetve a sebességhatárokat, de nem túllépve (nem mertem bevállalni egy motorosrendőri lefülelést a jogsi miatt). Kb ötre letoltuk a kocsiról az összes cuccot. Még visszavolt a tankolás, rendrakás, leadás. Felhívtuk már az odaútnál a tulajt, hogy késésben vagyunk meg tud-e várni a telepen. Ismét egy "angyal" akivel összehozott a sors. Nem volt kiakadva, mehetünk nyugodtan később. Tankolásnál megszivattam magam, mert rossz oldalra áltam, a másikon volt a tanksapka. No, be a rükit, óvatosan tükrökből kitolatni a kútról, be a másik oldalra. Tudjátok ez a teherautós bíp-bíp-bíp, aztán aki mégis mögöttem marad a holttérben, az magára vessen. Ügyes voltam egy Ferrárit sem lapítottam ki mögöttem. Amikor leadtam az autót végül is 6-kor, készítettem a pénzt, mert túlléptük a 100km keretet, 126km volt. Erre legyint egyett a mi újdonsült angyalunk, hogy ez belefér. Kicsit kövérkés, dán származású angyal volt. 16-n még visszamentünk takartani (szegény gyerekek már harmadik napja egyfolytában tévét néztek, mert akkor a legnyugodtabbak, így a legkisebb az esélye a balesetnek, ha egyedül hagyjuk őket). Délre megvoltunk, megérkezett a profi szőnyegtisztítós. Ezt nem lehet kikerülni, mert be kell mutatni a számlát. Sőt rovaritást is kellett csináltatnunk, mert ez szabály, ha állat volt a háznál. Mivel kötelező, és csak az adott szolgáltató számláját fogadják el, annyit kér érte, amit nem szégyell. Kipengettem a 250-t. Még elbúcsúztunk a szomszédoktól, az egyikük behívott teára. Aztán még egyszer visszanéztünk

és irány az új ház.

Most, hogy már itt lakunk, azt mondom, hogy ennek így kellett történnie. A medence fantasztikus. A gyerekek naponta legalább 4-szer bemennek. A vize meleg, órákig benne lehetsz anélkül, hogy fáznál. Arra azért jó, hogy lehűtsön, ha valami munkában megizzad az ember. Mi is csobbanunk naponta többször. A gyerekek egyenruhás képe a medence mögött készült. Itt a kertben nincs fű, ilyen bozót az egész. Nem kell nyírni. A ház előtt az utcán van fű, azt sajnos igen. De az nagyon gyenge, elég lesz 3 hetente lenyírni. Az előző házban hetente kétszer kellett füvet nyírnom. Itt közelebb van az autópálya, a belvárosba is és a Gold Coast-ra is 20 perccel gyorsabban eljuthatunk. Van itt a közelben egy horvát delikátesz, akik beszereznek európai termékeket (pld. torma, ajvár, sajtok, tortadara, pirosarany) és otthonihoz hasonlító ízesítésű hústermékeket. Ja és van egy magyar cukrász, akitől lehet krémest, dobostortát is venni. Van egy magyar étterem/kávézó is, de oda még nem jutottunk el. Én imádom az ázsiai kaját, de persze nagyon jók az otthoni ízek. Az ausztrált körülbelül annyira szerethetem, mint az angolt. Nem igazán tudom mennyire, mert nem igazán létezik. De ez nem zavar, mert van török kebab, vietnámi leves, kínai édes-savanyú csirke, horvát kolbász, olasz kenyér, spanyol chorizo (bocs a nemzetektől akiket kifelejtek).

Akartam még mesélni Cicu nővéréékről, akik meglátogattak Karácsonykor, a csúszdaparkról, az Abbamania show-ról, a Redbackről, amit a kerti padon találtam és Steve Irwin állatkertjéről, ahova végre sikerült eljutnunk. A munkáról egyelőre nincs mit írnom, de valami van a láthatáron. Ez legyen meglepetés, ha egy-két héten belül összejön. Arról sem írtam még, hogy igazából miért is jöttünk ki Ausztráliába. Úgy fest, lesz még blog. Bródit idézve: "...én sem tudom abbahagyni. Maximum így, hogy"

Csodák és csodálatos emberek körülöttünk

2009.01.06. 04:40 | Józsa család | 2 komment

Gondoltam egy bejegyzésbe összegyűjtögetem azt a sok-sok jót, ami ez alatt a pár hónap alatt velünk történt. Tudom, hogy itt-ott meg lett említve a Karesz bejegyzéseiben, de szerintem jó lesz így egy helyen olvasni.

 

  • Van egy nővérem, kicsit messze, de itt Au-ban, aki úgy szereti a gyerekeimet, mintha a sajátjai lennének. És a barátja, aki boldog volt, hogy 20 éve először családdal töltheti a Karácsonyt. Hihetetlen önzetlenek. Örülök, hogy ilyen testvérkém van.
  • Vannak rokonaink, most már mindkettőnknek (így, hogy Karesznak „előkerült” egy unokatestvére itt Brisbane-ben). Ők is nagyon kedvesek, aranyosak, törődnek velünk.
  • Megismertünk egy csodálatos házaspárt még 2000-ben, akikkel levelezgettünk indulás előtti években és akik rengeteg bölcs tanáccsal láttak el bennünket. Segítették a kezdeti időszakunkat ágyneműkkel, edényekkel... Nekik köszönhetjük, hogy lesz hova költöznünk, egy szép medencés házba, ami nagyon jó helyen van, közel a bevásárló helyekhez, autópályához és piachoz. A Karesz valószínű a belvárosban fog dolgozni, így 20 perccel rövidebb lesz az út. A költözésnek nem örültünk, amikor megtudtuk, de most már érezzük a sorsszerűséget ebben is. Pár percre a leendő házunktól találtunk egy nagyon jó gimnáziumot. A suli területén kis állatkert is van (kiskecske, bárányka...), valamint Bálint örömére még öbölkutatás (marine science) tantárgyat is fel lehet venni. Van iskolai zenekar, színjátszókör... Az általános iskola is ott van a közelben és mivel eukaliptusz fák között építették fel, nem ritka vendég az iskolai koalamaci. Ami még nagyon klassz, hogy egy magyar házaspár fia is oda járt és ő is csak pozítiv dolgokat mondott. Ha már költözni kell, ennél ideálisabb időszak el sem képzelhető: nyári szünet alatt. A gyerekek még túlságosan mély baráti kapcsolatot nem alakítottak ki ez alatt a 7 hét alatt, míg iskolába jártak.
  • Megismerkedtem az írásbeli kresz vizsgám alkalmával egy magyar fordító hölggyel, aki 30 éve él itt. Úgy képzeljétek el, mint a Hamupipőke meséből a Tündérkeresztanya. Hát az is. Az első tündértette, hogy a jogosítvány fordításáért nem volt hajlandó pénzt elfogadni (mondta: -én egy négy gyerekes családtól nem vagyok hajlandó pénzt elfogadni). A második: vasárnap a vendégei voltunk egy étteremben, ahol annyit eszel amennyit akarsz. Látta a jogsinkon, hogy mindkettőnknek januárban van a szülinapja és ez volt az apropó. Igazából ő is januári, így együtt ünnepeltünk.
  • Van több magyar család ismerősünk, akikkel igazán jól érezzük magunkat és akikre számíthatunk. Pl.: fölajánlották segítenek a költözésnél. Az egyikőjükkel még a Karesz a magyarországi nyelvizsgáján ismerkedett meg. A többiekkel a Magyar Házban a mikulás ünnepségen találkoztunk.
  • Nem elhanyagolható, hogy megemlítsem az ausztrál szomszédainkat: mikor hallották, hogy nem érkeztek meg Magyarországról még a cuccaink, egy csomó mindent idehoztak nekünk. Valamit még örökbe is ideadtak. Egyik péntek este, egy távolabbi szomszédunk állított be egy nagy doboz pékáruval: fánkkal, kaláccsal, kenyérrel. Mondta, hogy önkéntesként dolgozik egy templomnál és a pénteken megmaradt pékáruk szétosztása az ő feladata. Ettől kezdve péntekente törzsvendég lett, s volt hogy kitartott a kenyér, amit hozott egy egész hétig. A másik szomszédunk, mikor megtudta, hogy a nővéremék egy kisebb baleset miatt nem érnek ide Karácsonyra, áthívott a családi összejövetelükre, hogy ne érezzük magunkat egyedül.  Persze egyáltalán nem éreztük, de annyira kedvesen invitált, hogy egy órácskára át is mentünk.
  • Nagyon kedves ember volt, akitől vettük a családi buszunkat. Mivel nagyon nehezen érkezett meg a pénzünk, így nem tudtuk neki időben kifizetni a teljes összeget, jó pár hetet csúsztunk vele. Türelmes volt és még ő vígasztalt minket, hogy megérti mivel 6 éve ő is átment ezeken a nehézségeken (ő Kínából való).
  • Fantasztikus ez az  ausztrál állam, aki a nagy gazdasági válságban nem megszorításokat hoz, hanem minden családot segít gyerekenként 1000 dollárral. Így mi Karácsony előtt $ 4000-t kaptunk, ami több mint fél millió Forint. 

Szóval egyre jobban alakulnak a dolgaink. Érezzük, hogy munka is lesz nemsokára. Köszönjük a bíztatásokat, amit kapunk otthonról. Nekem van időnként honvágyam, de mikor meghallgatom a magyar híreket, vagy írtok levelet és beszámoltok arról, hogy hány ismerősötök veszítette el a munkáját, akkor rögtön el is múlik. Az emberek itt olyan kiegyensúlyozottak, kedvesek. A természeti szépség semmihez nem fogható. Ha csak elvisszük a Mogyit sétálni, attól is teljesen feltöltődünk. Hihetetlen tiszta a levegő. 3 hónapja, hogy itt vagyunk és nem kellett autót mosni, azon kívül, hogy koszosan érkezett Japánból. A gyerekek nagyon boldogok (iskolaszünet van). Élvezik a napfényt, az óceánt... Január végén indul a suli. Most már, hogy értenek egy kicsit angolul, könnyebb lesz a beilleszkedés.

Jövő héten költözünk, már nagyon várjuk.

 

Ilona

Időutazás

2008.12.31. 18:48 | Józsa család | Szólj hozzá!

Hadd kívánjak minden nyájas olvasónak boldog új évet innen a jövőből. Mi már majdnem 4 órája 2009-t írunk, ti még csak most kezditek ledönteni az első gyorsítókat.

Kellemes szilveszterünk volt. Egy új ismerettségű család volt kedves meghívni magukhoz. Az egész családot. Azaz nem csak a gyerekeket, hanem Mogyit is. Nekik is van kutyájuk, így Mogyit szívesen látták. Előző nap eljöttek ők hozzánk délután, hogy a kutyák összeismerkedjenek. Mogyi a szokásos bunkó stílusában először jól megugatta, aztán átváltott anyáskodóra. Úgy bánt a kis Luszivel mintha a saját lánya lenne, egyszer nyalogatta, ha terhére volt, akkor meg rávakkantott. Egyébként finom barbeque húsok voltak, édességnek pedig madártej. Még most hajnali háromkor is olyan meleg van, hogy jólesett hideg vízben zuhanyozni. Azaz jól esett volna, de nincs igazán hideg víz, mert az is langyos.

Tavaly, mikor is volt?, de régen volt!, ja tegnap délután mindketten átmentünk a quensland-i gyakorlati vezetési vizsgán. Sajnos engem 30-n meghúztak, mert egy stoptáblánál nem álltam meg teljesen. Közölte a pacák, hogy ez nem elsőbbségadás kötelező tábla volt, ez kritikus hiba, fordulhatunk is vissza a telepre. Ma egy nő vizsgáztatóm volt aki kekecebb volt már első ránézésre is. Úgy néztem a stoptáblákat, majdnem kiestem a szélvédőn. És igen megláttam időben. Huh, ez megvolt. Kaptam viszont néhány "minor" hibapontot, mert szerinte aggresszívan vezetek, túlságosan hirtelen gyorsítok a kereszteződések után, gyorsan váltok sávot (mert index, villámgyors vállfölötti holttér pillantás és már mentem is), erősen fékezek. Egyszer a körforgalomból kijövet már csak akkor indexeltem, amikor elkezdtem kijönni. Egyszerűen nem bírtam 50-nel tötyögni az egyenes, széles, totál kihalt utcában. Az volt az érzésem, hogy sose érünk a végére. Meg is kaptam a pontot, hogy sebességtúllépés. Ezek végül is jogosak, hogy a vizsgán szó szerint be kell tartani a kreszt. Az életben senki sem indexel a körforgalomból kihajtáskor és "szerencsére" a forgalom sem a sebbeségkorlátozó táblák szigorú betartása szerint szokott haladni (azt azért hozzáteszem, hogy viszont száguldozó őrülteket sem láttam még, amikből otthon hemzseg az utca). De ugye szabály, az szabály és a vizsgán be kell tartani. A stoptáblás megállást is (a francba). Amire viszont egy kicsit neheztelek, az az a büntetőpont, amit azért kaptam, mert az 5-tel csoszogó kukásautó mögött nem tartottam megfelelő távolságot a vizsgáztató szerint. Hát ennél a tempónál egy csiga is belénk szalad hátulról! Szumma szummárum, aggreszívan vezetek, nem jó a kontrollom az autó fölött, de átengedett.

Cicunak sokkal jobban ment. Először is ő elsőre vette az akadályt és neki fele annyi hibapontja se volt mint nekem. Szóval rögtön lefotóztak minket és már van is queensland-i jogsink. Sajnos az "automatic" korlátozással, de ennyi izgalom után már nem is zavar annyira.

Hát mindenkinek még egyszer BÚÉK, hiszen még nem késő a jókívánság, mert ti még mindig az óévben vagytok. Megyek aludni...

Még egy 2008-as bejegyzés

2008.12.28. 11:14 | Józsa család | Szólj hozzá!

Nem vagyok most nagyon kreatív címalkotó periódusomban. Viszont dühöng bennem az írhatnék, így ezzel a címmel kell megelégednetek.

Röstellem, de szinte senkinek nem küldtünk karácsonyi üdvözletet. Nem hogy képeslapot jópár nekünk fontos embernek, de még elektronikusat sem, sőt még egy árva email sort sem. Ezennel töredelmesen bocsánatot kérek ezért. És mivel lustaságom mellett az önismeretem is fejlett, azért is, hogy nagy valószínűséggel jövő Karácsonykor sem fogunk semmit se küldeni. Ez ellen még fellebbezni lehet 15 napon belül. Mondjuk itt a blog kommentekben. Utána jogerős lesz.

Költözünk. Karácsony előtt kaptunk egy levelet a lakásfenntartó ügynöktől (mert ugye itt nem a tulajtól bérli az ember a házat, hanem az ügynökségtől), hogy a tulaj úgy döntött, hogy beköltözik a házába és a 3 hónapos bérleti szerződést nem hosszabbítják meg. Azaz január 22-ig maradhatunk, utána fel is út le is kophatunk. Persze elméletileg nagyon segítőkészek, keresnek nekünk másik bérleményt csak éppen elment Karácsony előtt szabira az ügyintézőnk, majd januárban jön vissza. Na erre nem tesszük fel az életünket (az angol úgy mondaná, hogy "nem tartanám vissza a lélegzetemet addig"), nekiálltunk a nagyon hosszadalmas keresésnek. Egy itteni barát házaspárunknak (akikkel még vagy 2000-ben ismerkedtünk össze Surfers Paradise-ban) is elsírtuk bánatunkat. Kiderült, hogy nekik van egy befektetés házuk és a bérlőjük több év után most szólt, hogy kiköltözik. Mondták, hogy nézzük meg a házat. Felhívtuk az ő ügynöküket, a megbeszélt időpontban odamentünk. Tetszett a ház. Közel van az autópályához, 20 perccel rövidebb az út a belvárosba is és a Gold Coast-ra is (az a fürdőhely). Van medence és még olcsóbb is. Szuper! Meg is pályáztuk. Itt ugye úgy van, hogy aki bérelni akar beadja a pályázatát, több oldalon keresztül próbálja bebizonyítani, hogy ő csendes, rendes, jólfizető, problémamentes lakó lesz. Láttuk, hogy rajtunk kívül legalább két másik jelentkező is volt. Mi nehezen tudunk jó bérlői tulajdonságokat felmutatni. Van 4 hangos gyerekünk. Van egy nagy kutyánk (az hírdetések feléhez oda van írva, hogy állatot odavinni tilos). Nincs egyelőre folyamatos bevételünk, mert még mindig nincs munkám, hogyaza... Valamint nem vagyunk nagyon hosszútávú bérlők, mert ha lesz munkám és hitelem, akkor szeretnénk saját házat. Tudva ezeket, mi elég esélytelenül indultunk volna a versenyben, de mivel ismertük a tulajt felhítuk és megkértük, hogy léccilécci. Tudtuk róluk, hogy csupaszív emberek, erre most rá is tettek egy lapáttal. Szóval lesz hol laknunk. Na azért csináltunk magunknak megint munkát, mert ugye így újra iskolát kell keresni, hogy ne kelljen órákat utazni a gyerekekkel minden nap. Kérdezősködünk, gyűjtjük az infót, hogy MacGregor, Rochedale, Springwood állami iskola legyen (mert ezek a közeliek), vagy esetleg egy fizetősebb (amiből szintén van vagy kettő egész közel). Az a baj, hogy dühöng a nyári vakáció, január közepe előtt egy lelket sem lehet az iskolákban találni. Pedig Bálintnak már a könyveit és füzeteit is befizettük a Cleveland High School-ban még december elején. A kicsik csomagja is meg vannak rendelve, szerencsére azokat nem kellett akkor még befizetni. Pillanatnyilag azt sem tudom, hogyan mondjam le. Sehol senki.

Nincs semmilyen évvégi érzésem. Élvezzük a nyarat. Ha még munkám is lenne...!

Nincs már messze a Karácsony...

2008.12.23. 09:59 | Józsa család | Szólj hozzá!

... mondja a fiú séta közben az apjának. Mire az apa: "Hülye vagy te fiam, nem is oda megyünk!"

No nem baj. Tényleg nincs messze. Az idő is jó lesz, holnapra 31°C-t mondanak. Úgy értem azért lesz jó, mert nem 35°C.

Mint a nyitó mondatból is látszik a hangulatunk határozottan javult. Munkám továbbra sincs, viszont a földhivatali ügyek első (és remélem a neheze) el is intéződött. Ennek következtében a vevőnk bankja hajlandó volt átutalni a vételárat. Bár még otthon van, de már a mi számlánkon és AUD-ben. Ez azért kellett ahhoz, hogy merjünk vásárolni karácsonyi ajándékokat.

Eddig nem is írtam az itteni élővilágról. Egyszerűen gyönyörű. A kertünkben van egy fa, amit az ausztrálok üvegmosónak hívnak a virágja alakja miatt. Maga a fa nem jelent nagy gyönyört (sőt hullatja a tüskés leveleit, amit szedegetni kell időnként), viszont ez a virág a kedvenc eledele a színes papagájoknak. Ide járnak rikoltozni, nagyon hangosak és nagyon szépek. Szokott jönni hozzánk kukaburra is, ami a nevét valószínűleg a hangjáról kapta. Volt már, hogy ő ébresztett. A szomszéd szerint néhány éve (amikor még a tulaj lakott itt) volt itt a kertben egyszer koala is. Akkor még volt eukaliptusz fa a kertben. Egyrészt most már nincs, másrészt eléggé beépült a környék. Mogyival a közeli bozótba szoktunk járni sétálni. Ott szinte minden nap találtunk eddig itt-ott koalát. Egyet le is fényképeztünk (éppen amikor Kinga is jött velünk).

Persze nem minden itteni állat barátságos. Eddig háromszor láttam kígyót szabadon. Az első a ház mellett volt (nem ennél a háznál, hanem amit az első 2 hétben béreltünk). Itt egy portré róla:

Nagyon gondozatlan volt a környék, szóval gondolom, hogy ott biztos nem volt egyedül. Szerintem egy Lesser Black Whipsnake volt, ami mérsékelten mérges. Így hogy ablak volt közöttünk bátran közel mertem menni hozzá. A második, az egy 2,5-3 méteres piton volt. A közelünkben volt egy patak és a hídról lenézve vettem észre éppen alattam a hatlmas kígyót. Rögtön telefonáltam Cicunak, hogy pattanjon autóba a kamerával. Fénykép nincs csak videó, bocs. A harmadik igazából egy fél tucat kígyó volt. Az első bozótsétánk alkalmával láttuk őket. Mintha gyülekeztek volna. Az úttól kb 2 méterre a vizesárok környékén láttunk őket. Arról is videó van csak. Szerintem azok is whipsnake-ek voltak. A héten azt hittem fűnyírás közben egy negyedik kígyóra bukkantam, de amikor láttam, hogy pislog, rájöttem, hogy ez lábatlan gyík. Tüzetesebb vizsgálattal a csökevényes lábai is látszottak. Ez is áldozatául esett Bálint begyűjtésének. A szokásos hosszú vizsgálat és símogatás után Bálint elvitte a bozótba és ott elengedte, nehogy elkapja a fűnyíró.

A pókokról készült képekkel nem untatlak titeket. Mielőtt megkérdezitek, igen láttunk kengurut. Pontosabban wallabit, mondjuk kis méretű kengurunak lehet lefordítani. Eggyel a gyerekek közelebbről is összehaverkodtak, mert úgy tartották a kezüket, mintha lett volna valami kis kaja náluk, erre a kíváncsi wallabi odaugrált. Még az orrocskáját is sikerült megérinteniük. Ja igen (mielőtt ezt is kérdeznétek) erről is csak videó van. Majd kitanulom hogyan lehet a rövid klippeket felnyomni a jútyúbra és akkor ezek is elérhetőek lesznek.

Sikerült megint egy ígérettel befejeznem a mondókámat, amit majd vagy betartok, vagy betartok (nektek egyet).

Kecsáó...

Gyerekek az iskolai egyenruhában

2008.12.09. 11:46 | Józsa család | Szólj hozzá!

Na itt van egy-két kép rizsa nélkül.

Elröpült egy hónap

2008.12.09. 04:08 | Józsa család | Szólj hozzá!

Hú a francba! Eltelt egy hónap megint. Már két hónapja itt vagyunk.

Megmondom őszintén, nem szívesen írok blogot most. Kicsit depis vagyok. Na jó, azért szőke nem, mondjuk akkor inkább úgy, hogy lehangolt.

Nagy arccal kijöttem, hogy beadom a CV-met majd 3 helyre, kiválasztom azt amelyik szuper fizut, autó, megmiafrancot ad, a többinek beszólok nagyot és én leszek a király. Ehelyett meg sem tudom már számolni, hogy hány helyre beadtam, a fejvadászoknál megnöveltem a kört, hogy mennyire messze keressenek és a kívánt fizuhatárt is levittem. Eddig egy rohadt interjúra sem hívtak be. Még adategyeztetés céljából sem hívtak föl. Szóval nehogy valaki meg merje kérdezni emailben, hogy most mit dolgozom.

Gondoltuk, hogy a nagy nihilben akkor felvirágoztatjuk az ozzi videócsodát. Jó sok munkával demo DVD-t készítettünk és elmentem kilincselni a környékbeli ovikba. Mivel év vége van (tanév vége is), erre az évre nem lehet forgatást beindítani. Azért leadtam szórólapokat és majd januárban felmelegítjük a kapcsolatokat.

A házeladásból a pénzünk még mindig egy zárolt számlán poshad, mert a vevő bankja csak akkor adja ide, ha a födhivatali bejegyzések (tulajdonjog és jelzálog) már szépen vastagon föl vannak vésve a tulajdoni lapra. A csereszerzősdést viszont a földhivatalok nem értik, és egyszerűen szeptember óta tologatják az aktát ide-oda. Most már több ügyvéd is próbálja őket rávenni, részeredmények vannak, de még nem tudjuk mikor kerül be a végleges bejegyzés. Volt már hiánypótlás, de minden jóindulatot beleszámolva is többször túllépték a 30 napot. Jólelvannak, nekünk meg nincs pénzünk. Szégyenszemre otthoni, családi segítségre szorultunk. Itt, annak ellenére, hogy frissen jöttek vagyunk, kiderült, hogy kapunk családi pótlékot és albérlet kiegésztést is. Így amit otthonról kaptunk és itt adnak (kéthetente), az egyelőre eltart. Egyre jobban kellene a munka vagy a házpénz. Pontosabban legalább az egyik rövid távon, de persze mindkettő.

Na valami pozitívat is kellene írni. Mindenki jól van. Megható a sok törődés amit otthonról kapunk. Aki ismeri a gondjainkat, rögtön fölajánlja a segítségét, vannak angyalok, akik csomagot is küldenek (mikulásajándék a gyerekeknek, otthoni újságok, sőt le se merem írni mit még). Pedig magunknak csináltuk a bajt azzal, hogy idejöttünk szerencsét próbálni, nekünk magunknak kell(ene) megvívni a csatát, mégis sok a segítő szándék.

Szóval mindenki jól van. A gyerekeket nem viseli meg a földönalvás, a ruhák dobozokban tárolása. Azt mondják, hogy nem szeretik a sulit, de a kezdeti stressz kezd oldódni. Mind a négyükön látszik a fejlődés, egyre jobban kommunikálnak. Regő kivételével megkaptuk már az ESL (English as Second Language) tanári jellemzéseket és szép, fejlődést ecsetelnek. Regőnek volt egy kis afférja az ESL tanárával. Egyik nap felhívott, hogy beszéljek a gyerekemmel, mert nem csak nem figyel az órán, hanem különműsort rendez és elvonja a többiek figyelmét is. Mondtam neki, hogy tisztán látom a helyzetet, ez Regőre teljes mértékben passzol, mert ha nem ért valamit vagy valami nem köti le, akkor gondoskodik magának műsorról és könnyen tud közönséget is szervezni magának. Ebben még az sem akadályozza, hogy nem tud angolul. Ilyenkor beszél magyarul, aki nem érti az vessen magára felkiáltással. Persze az atyai szentbeszéd megvolt este. Egyrészt Regő kantárját is úgy látszik sikerült meghúznunk kicsit, másrészt a tanerő is állíthatott valamit a gyerekkezelési funkcióján, mert most rendben látszik minden. Bár Regő ESL jellemzésére még nagyon kíváncsi vagyok...
Ja, Regővel volt egy jó sztori. Egy-két nappal az ominózus ESL tanári hívás után felhívtak (Julie vagy Judy, nem értettem), hogy én vagyok-e Regő apja, mondom igen (már félve), akkor kapcsolják nekem Dr Emilt. Kapcsolás után bemutatkozom ő meg mondja, hogy ne haragudjak, de közben jöttek hozzá, később újra felhív. Gondoltam ez az igazgató elfoglalt ember lehet, mit tehetett Regő, hogy mégis beszélni akar velem. Még kérdeztem is hogy valami súlyos, mondta hogy nem de mindenképpen beszélni akar velem. Mivel Cicuval az iskola közelében volt dolgunk, bementünk, hogy személyesen simítsuk el az ügyet, bármi is legyen az. És jött számtalan szebbnél szebb gondolatunk, hogy vajon miért kell most elviselnünk a fejmosást. Node bátorságot színlelve bementünk. Kis telefonálgatás az adminisztrációból, hogy ki az a Julie vagy Judy, aki felhívott minket. Persze volt ilyen is, olyan is, de egyik sem vállalta, hogy keresett volna minket. Miután kiderült, hogy viszont Dr Emil nincs, az nem az igazgató, akkor Cicunak beugrott, hogy valahogy így hívják az orvost, aki mintát vett Regő begyulladt füléből tenyésztésre. És igen, azért hívott, hogy felírja az megfelelő antibiotikumot. Aztán bocsánatot kértünk Regőtől, hogy már azon gondolkodtunk hova iratjuk be, ha innen kirúgják.

Bálint most végzi a 7. osztályt. Februártól az új tanévet már a High School-ban kezdi (direkt nem középiskolát írok, mert nem egészen ugyanaz). Megvolt a végzősballagása. Táncoltak, énekeltek, voltak beszédek, kaja-pia. No meg diszkó a végén. Hát ezt is megértük. A High School beiratáson Cicu meg is hatódott. Én is, de persze ezt senki nem fogja megtudni (szerzői utasítás: ezt a sort innen ki kell törölni!). Jó sok gekkó meg szkink van a ház körül. Ezeket Bálint naponta összefogdossa (na jó nem mindet), megsimogatja aztán gondosan vigyázva arra, hogy Mogyi ne tudja őket elérni, visszaengedi. Pókok is vannak, azokat pohárral/papírlappal kitessékeljük. Shrek is ugye megmondta: "Jobb kint mint bent". Mondjuk ezt nem a pókokra mondta, de azt most ne ecseteljük. Ja vannak békák is. Ronda varangy is van, meg kicsi, szép fényes, zöld leveli. Na ezek sem hagyják ki a befogási procedúrát. A varangyokat nem dédelgetjük, mert mérgező a bőrük és elszaporodtak meg kártékonyak.

Aki nem tudná, igen kihoztuk Mogyit is. (Mi se hülyülünk már meg.) Ő egy héttel előttünk indult otthonról, lehúzott egy hónapot a karanténban és utána egyesült csak a család. Az se volt semmi, hogy olyan házat találjunk, ahol lehet kutyát tartani, kiadják nekünk annak ellenére, hogy nincs itteni bérlési referenciánk (ez baromi fontos), nincs még jövedelmem, és persze szép legyen, nagy és olcsó. Kis kompromisszummal (és nagy mázlival) sikerült mégis. Vissza Mogyira. Nem viselte meg a karantén. Ugyanolyan kíváncsi és vidám, mint volt. Kicsit lefogyott, mert nem szereti a profi kutyatápot (konyhai maradékot szeret, de ott ugye nem szabad azzal etetni), de azon kívül semmit sem változott. Kiderült, hogy az embermagasságú palánkon is átugrott a szomszédhoz, amikor nem voltunk itthon. Onnan ki az utcára aztán vissza ugyanígy. Elment világot látni. Ebben sem változott.

A lányok sokat barbiznak. Komoly történetek és sorozatok is vannak. Sokat rajzolnak, festenek, most már varrnak is. Vettünk a roncstelepen (ahová a levágott füvet hordjuk) egy leselejtezett media board-ot (irodákban használatos tábla, amin lehet a megírt felületet pörgetni, meg hőpapírra kinyomtatni). Az elektronika halottnak látszik, de kézzel hajtható és így is törtrészébe került egy ikeás táblának. Többszínű tollal lehet rá rajzolni, szárazon letörölhető. Minden nap használják. Hétvégén iskolásat játszottak, vetésforgóban alakították a tanárokat. Volt matek, osztályfőnöki, még torna óra is. És még azt állítják, hogy nem szeretik a sulit. Hihi.

Cicu iskolába jár. Fizeti az itteni társadalmi szociális háló (Centrelink). Numeracy, literacy és computer tantárgyak vannak. Ide olyanok járnak, akiknek nem volt elég az iskola, hogy eléggé felfejlődjenek valami általuk kedvelt munkához. Cicunak tiszta dedó az egész, a tanár is kérdezte, hogy mit keres itt, viszont nyelvtanfolyamra nem jogosult (a sikeres, 4.5-ös IELTS vizsgája miatt), itt pedig echte ausztrál környezetben van. Tehát jár és nagy meglepetésre sorba teszi a sikeres vizsgákat.

Egyéb tények röviden.
Bérelt házunk van, bár a szerződés 3 hónapos, nem határozatlan idejű. Januárban lejár. Addigra fel kell mutatnom rendszeres jövedelmet, hogy legyen hitelünk a tulaj előtt.
Telefonunk van. Mobil, vezetékes számot kérésre küldök. Lakcímet is szívesen, ha megígéritek, hogy semmi értékeset nem küldtök (mert kezd lelkiismeretfurdalásom lenni).
Internet van, de nem valami stabil, telefonálásra éppen hogy elmegy, videó kizárva.
Autó van. Egy 8 személyes Toyota Hiace Regius. Japánból importálták, gondom is volt a regisztrációnál, meg amikor biztosítást akartam kötni, mert itt nem nyilvántartott modell.
Itteni jogsink még nincs (3 hónap után nem érvényes a nemzetközi jogsi). Kreszvizsga megvolt, de a gyakorlatira csak december végére volt hely. Kellene kölcsönöznünk egy kéziváltós autót a vizsgához, mert a miénk automata és ha automatával vizsgázunk, akkor automata-korlátozás lesz a jogsinkban. Persze lehet, hogy sose fogunk majd kéziváltóst vezetni, de nem tetszik ez a korlátozás.
Az otthonról feladott holmi szépen megjött. Csak személyes dolgok voltak (könyv, CD, számítógép, evőeszközök, játékok). Szóval egy rakás dolognak még híjján vagyunk (ágyak, bútorok, konyhai cucc, TV). Mosógépet, szárítógépet, fűnyírót venni kellett. Egy rozzant hűtő van a garázsban, azzal még kivárunk.
Igéret, hogy lesz további blogbejegyzésem: van. A "mikor"-t nyitva hagyom.

Na csocsi!

Élünk ám csak...

2008.11.09. 05:06 | Józsa család | 1 komment

November 9-e van. Éppen egy hónapja érkeztünk Ausztráliába. Mostanra már olyan nyomás nehezedik ránk, esetleg egyesek már meg is bántódtak a nagy eltűnésünkön. Most azzal fogok kibújni ez alól a kötelesség alól, hogy ideteszek egy tessék-lássék irományt. A védekezésünk a nagyon hevesen életjelt követelőkkel szemben, hogy nincs internetünk. Ez generálisan igaz, itthon nincs internet. Van a telefonomon BlackBerry, arról tudunk a telefon korlátai között levelezni és ha nagyon kell internetezni is, de lassú (nincs EDGE, csak GPRS), kicsi a képernyő és nem is kényelmes a gépelés. A könyvtárban tudunk félórás intervallumokban netezni (ha nem vár rá más akkor hosszabbítható). Vagy próbálkozom még a szomszéd wifijén keresztül (semmi kalózkodás, megengedte), csak sajnos fóliás ablakai vannak és ki kell mennem a kertbe közel a kerítéséhez, hogy valami gyenge jelet találjak (azt is csak akkor, ha a környéken nem wifizik senki más, mert akkor reménytelenül nagy éterzaj van). Talán a héten megérkezik a modem és akkor ígérem on-line leszek a 21-es számon is, Skype-on is, MSN-en is, VoipBuster-en is, Cicu és a gyerekek is bejelentkeznek az Iwiw-re, stb.

Életjelnek talán ennyi most megteszi. Ebből elhiszitek, hogy tényleg élünk. Később lesz részletesebb beszámoló, ígérem. Becsszó. Ne lássak többet havat a queenslandi házunk tetején, ha az ígéretemet megszegném. Ez elég komolyan hangzik ugye?

Hát csapjunk bele

2008.07.05. 13:16 | Józsa család | Szólj hozzá!

Itt az idő, hogy a modern kor szellemében mi is blogot írjunk.

Először is feltettem a jozsaausztraliaanno.blog.hu alá néhányat a régi irományaimból (amik még megvannak, mert van ami elveszett), hogy lássátok, én már akkor blogoltam, amikor még azt sem tudtuk, hogy az blogolás. Lehet, hogy én találtam föl ezt a műfajt?

Hála a blog.hu rugalmasságának vissza is dátumoztam a megfelelő régmúltba.

Aztán, ha lesz mondanivalónk, akkor azzal folytatjuk...

süti beállítások módosítása