November 9-e van. Éppen egy hónapja érkeztünk Ausztráliába. Mostanra már olyan nyomás nehezedik ránk, esetleg egyesek már meg is bántódtak a nagy eltűnésünkön. Most azzal fogok kibújni ez alól a kötelesség alól, hogy ideteszek egy tessék-lássék irományt. A védekezésünk a nagyon hevesen életjelt követelőkkel szemben, hogy nincs internetünk. Ez generálisan igaz, itthon nincs internet. Van a telefonomon BlackBerry, arról tudunk a telefon korlátai között levelezni és ha nagyon kell internetezni is, de lassú (nincs EDGE, csak GPRS), kicsi a képernyő és nem is kényelmes a gépelés. A könyvtárban tudunk félórás intervallumokban netezni (ha nem vár rá más akkor hosszabbítható). Vagy próbálkozom még a szomszéd wifijén keresztül (semmi kalózkodás, megengedte), csak sajnos fóliás ablakai vannak és ki kell mennem a kertbe közel a kerítéséhez, hogy valami gyenge jelet találjak (azt is csak akkor, ha a környéken nem wifizik senki más, mert akkor reménytelenül nagy éterzaj van). Talán a héten megérkezik a modem és akkor ígérem on-line leszek a 21-es számon is, Skype-on is, MSN-en is, VoipBuster-en is, Cicu és a gyerekek is bejelentkeznek az Iwiw-re, stb.

Életjelnek talán ennyi most megteszi. Ebből elhiszitek, hogy tényleg élünk. Később lesz részletesebb beszámoló, ígérem. Becsszó. Ne lássak többet havat a queenslandi házunk tetején, ha az ígéretemet megszegném. Ez elég komolyan hangzik ugye?