Szerencsére a cím nem igaz fizikailag. Nagyon köszönjük az aggódást azoktól, akik nézik a híreket és hallottak a queenslandi nagy áradásokról. Valóban rengeteg eső esik, a tározók megteltek, a folyók megáradtak. Szerencsére ez Brisbane-t nem nagyon érinti. Kivéve azokat, akik nagyon alacsonyan, a patakok mellett laknak, nekik áll a kertben a víz és dohosodik a ház alja, de gyakran a ház cölöpökön áll, így a padlóig nem ér a víz. Pince itt nem szokás, ennek az oka elég nyilvánvaló. 1974 óta nem volt olyan áradás Brisbane-ben, ami komolyabb károkat okozott volna. A települések, amikről a híradások szólnak, azok 500km-re vannak tőlünk. Tehát a mi önző szemszögünkből nézve ez csak egy ugyanolyan TV hír, mint nektek.
Azért a vízből képletesen még nem vagyunk kint. Nekem ugyanis még mindig nincs normális munkám. Igazából ez az oka, hogy a blogírást elkerülöm. Nem szeretek a sikertelenségemről írni. Talán más is így van ezzel. Elkeseredve nem vagyok, sőt érdekes módon a jövőt színesnek látom, csak baromi homályosan. Pacákban, impresszionista stílusban. Remélem kicsit kitisztul. Ebből a bizonytalanságból kifolyólag, továbbra is béreljük a házat és nem merünk/tudunk belevágni házvásárlásba. Haza sem látogatunk belátható időn belül. Meg komolyabb nyaralásba sem vágunk bele. Annak ellenére, hogy két éve nem találom a jólfizető, érdekes és sikerekben gazdag munkát, úgy érzem, hogy hamarosan lesz valami. Gondolom ez az oka, hogy egyáltalán nem aggódom. És panaszkodni sincs okunk, mert azért sikerült elmennünk síelni júliusban.
Igaz, hogy ki kellett sakkozni, hogy autóval menjünk 1400km-t (repülővel drágább lett volna), olcsóbb szállás, egyszerűbb sípálya, de Cicu addig böngészte a netet, míg elég jól összehozta. Áprilisban (ősszel) meg a Nagy Korallzátonyhoz is eljutottunk. Igaz annak a legdélibb csücskéhez, de az is gyönyörű volt.
Visszatérve a vízre. Az eső azért érint minket egy kicsit. Például lefoglaltunk egy hegyi kempingezést, amire el sem indultunk, mert ha éppen nem is esik, akkor is tocsog a talaj és tudtuk, hogy semmi sem tudott volna megszáradni, meg csak hordtuk volna be a sarat a sátorba, amíg varacskos disznó módjára sárban dagonyázva aludtunk volna. Egyébként meleg van, így a sok eső ellenére nagyon kellemes az idő. Amikor kisüt a nap, csak úgy gőzölög a növényzet (mint a trópuson). Nő is minden. A füvet is sokat kell nyírni (kifigyelve, hogy mikor nem esik az elkövetkező félórában). Mogyi szegény is ritkábban jut el a kutyafuttatóra, mert azért nem vagyok olyan őrült kutyás, hogy nagyobb esőben kimenjek, maximum csendes esőben. Még ha nem is esik, Mogyi akkor is csuron sár egy ilyen szaladgálás után, mert felveri a háta közepéig a mocskot, ahogy üldözi a labdát. Ezért sétáltatás után jön a slagos zuhanyozás, ami nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé. A sok megázástól Cicu szerint állatkertszaga van. Szerintem ez természetes és sokkal jobb, mint az mesterséges samponszag, amiben hazahoztuk múltkor a profi kutyafürdetőtől. Még jó hogy nem kértünk szárítást, mert akkor olyan pihe-puha lett volna, hogy elfújja a szél.
Cicu nemrég megfogalmazott egy összefoglalót emailben, azt elkértem tőle, s most egyszerűen idemásolom.
A helyzet változatlan munka szempontjából. Karesznak ez idáig normális munka nem jött össze, nekem meg annyi van és lenne, hogy ki sem látok belőle. Pár órában dolgozom még a keresztény szeretetotthonban, + egy ottalvós idős napköziben (ide akkor teszik be a kisöregeket, ha elmennek a gondozóik nyaralni vagy csak pár napra ki szeretnék pihenni magukat), valamint vannak klienseim akiket az otthonukban látogatok, így ki lehet tolni kicsit az otthonba költözés időpontját. Elviszem őket orvoshoz, kórházba, boltba, megfőzők nekik, segítek zuhanyozni... A kozmetikát is csinálgatom itthon, de nincs olyan nagy vendégkör, hogy arra lehessen építeni, olyan zsebpénz jellegű.
Bálint gyönyörű bizit hozott haza. Fogalmam sincs, hogy csinálja, nem igazán vitte túlzásba a tanulást. Mivel jól szerepelt a fizika-matek tantárgyból is, így ő mehet az osztályából egy 3 napos egyetemi tudományos előadásra. A legjobb 9-edikesek mehetnek különböző gimikből. Hihetetlen tudatos, kitartó, minden kamaszos allűrök nélkül (kopp-kopp-kopp). Zoológusnak készül. 45-ös lába van.
Regő egy különleges egyéniség. Szerintem ő tud a legjobban angolul, de tesz is érte, hihetetlen kötelességtudó. Tisztaság ,rend, higiénia - nagyon fontosak számára, már túlzásba viszi. Apukámat láttom benne sokszor. Járnak színjátszó iskolába a fiúk és az évvégi darabban mindketten kaptak szerepet, ami nagy szám, mert van vagy 100 gyerek, s volt 15 szerep. Most megy majd gimibe és 3 tantárgyból emeltszintű osztályba tették a bizije és a felvételi beszélgetés alapján. A dobolás nagyon jól megy neki, saját ötletei vannak. Ő azért kamaszos időnként…
Kincsőke: elbűvöl mindenkit a kedvességével és talpraesettségével, szépségével. Jelentkezett az iskolakapitányi pozicíóra és az első fordulón túljutott, aztán kampányolni kellett, mint a politikusoknak s második helyen végzett. El volt akkor keseredve, de nem sokáig, mert megkapta a zászlófelhúzó címet egy évre, aminek még jobban örült. Nagyon jó a problémamegoldó képessége. Nincs lehetetlen a számára.
Kinga: pici. El van keseredve, hogy sokkal kisebb, mint a többi gyerek az osztályban. Tényleg kisnövésű, de formás, egészséges. Vannak 150 cm-ek a családban mindkét oldalon, szóval elképzelhető, hogy ő is hasonló lesz. Egyébként okos, időnként keményfejű, máskor meg nagyon kedves gondoskodó. Erős karakter, még Mogyi is szót fogad neki. Szépen énekel és táncol mindkét kislány.
Jelenleg 5 állatunk van. Mogyit ismeritek. Csipike és Pipike hullámos papagájok. Flesi és Prézli tengerimalacok.
Mivel régen írtunk utoljára hozzátenném, hogy jól telt a Karácsony. Az új évet egy főként magyar társasági buliban indítottuk. Nem esett, meleg volt, a gyerekek szaladgáltak fel-alá. Háromkor már én könyörögtem nekik, hogy menjünk haza aludni. Még tart a nyári nagyszünet. 24-n kezdődik az új iskolaév. Cicu nem is említette fönt, hogy (remélhetőleg) neki is. Beiratkozott ugyanis egy egyetemi kurzusra. Itt nagy becsben tartják a nővér szakmát. Több szintje van, neki jelenleg a legalacsonyabbról van csak papírja annak ellenére, hogy az otthoni végzettsége annál sokkal magasabb. Csak azt itt ugye nem ismerik el. Szóval most magasra tette a lécet. Nekimegy a „Master of Nursing” képzésnek. Tudni kell, hogy a „master” egyetemi szintű végzettséget jelent, nagyjából magyarra fordítva. Mivel nem nulláról indul, ezt el lehet végezni 2 év alatt, vagy szupergyorsítottan másfél. Ha ez megvan, magasabb lesz a végzettsége, mint az enyém, mert az én otthoni egyetemi diplomámat itt csak „bachelor” fokozatnak fogadják el, ami durván a magyar főiskolai végzettség. Sajnos a felvételi még nem biztos, mert mindenféle előfeltételeknek meg kell felelni. Benyújtani a nővéri képzettségről és gyakorlatról papírokat (ezzel szerintünk nem lesz gond), valamint bizonyosságot az angol nyelvtudásról (English Proficiency Proof). Na ez utóbbitól tartunk egy kicsit. Az IELTS tesztje egyrészt régi (2 év után elveszti érvényét), másrészt nem tudjuk a 4.5-es eredmény lehet, hogy nem elég. Ezért benyújtottunk igazolást az itteni munkahelyekről is. Ennek egy héten belül ki kell derülnie, mert februárban indul az okítás. A tandíj itteni viszonylatban kedvezményes, mert a nővérből hiány van, és az állam támogatja. Anélkül minimum a duplája lenne.
Az egzotikus hírek iránt érdeklőknek elmondom, hogy volt egy izgalmas ember-kígyó találkozásunk. Kirándultunk egy szép esőmentes napon. Olyan csodás vízeséseket láttunk (főleg így a nagy esők után), hogy a szánk tátva maradt. Az egyik vízesésnek leereszkedtünk az aljába is. Nedves avar volt az erdei ösvényen. Láttunk kisebb és nagyobb gyíkokat, egy méteres varánuszt (na jó, az is gyík), a patakban arasznyi csodakék rákot, de a csúcs ez a pici kígyó volt. Ahogy már visszafelé jöttünk, a gyerekek rohantak elöl, utánuk én, Cicu zárta a sort. Egyszer csak azt mondja, hogy ott egy kígyó. Hirtelen visszafordultunk. Valószínűleg belerúghattam szegénybe az úton, mert megpördült, felállt kobra pozícióba és Cicu így vette észre. Egyébként a színe miatt gyakorlatilag láthatatlan volt. Sajnos fénykép csak egy használható készült, mert kifogyott az elem és közelit már nem tudtam készíteni. A kamera eleme is éppen haldoklott, de szerencsére még azzal lencsevégre tudtam kapni.
Először azt hittük baba barnakígyó, de közelebbről látszott, hogy kerekebb a feje, kisebb a szeme és van a tarkóján egy sárga csík. Nem volt támadó, nem is sziszegett, szóval több veszélyes fajt kizártunk, de mivel nem tudtuk milyen fajjal állunk szemben, megtartottuk a tisztes, méteres távolságot. Bottat tolta le Bálint az útról, hogy Cicu is átjöhessen. Mivel nem tudtuk mi volt, beküldtük a képet a Queensland Museum-nak, akik nagyon kedvesen válaszoltak, hogy minden bizonnyal egy Törpe Koronáskígyóval (Dwarf Crowned Snake) találkoztunk. Mint kiderült a leírásból nem veszélyes az emberre, mert kicsi a szája, kicsi a foga, kevés a mérge és nem is agresszív, azaz nem akar harapni és ha odakap, akkor is gyakran csak csukott szájjal koppant oda egyet, de akkor is egy elsőméregfogas sikló (Elapidae), úgy mint a „nagy” veszélyesek (Taipan, Tigriskígyó, Barnakígyó).
