Gondoltam egy bejegyzésbe összegyűjtögetem azt a sok-sok jót, ami ez alatt a pár hónap alatt velünk történt. Tudom, hogy itt-ott meg lett említve a Karesz bejegyzéseiben, de szerintem jó lesz így egy helyen olvasni.

• Van egy nővérem, kicsit messze, de itt Au-ban, aki úgy szereti a gyerekeimet, mintha a sajátjai lennének. És a barátja, aki boldog volt, hogy 20 éve először családdal töltheti a Karácsonyt. Hihetetlen önzetlenek. Örülök, hogy ilyen testvérkém van.
• Vannak rokonaink, most már mindkettőnknek (így, hogy Karesznak „előkerült” egy unokatestvére itt Brisbane-ben). Ők is nagyon kedvesek, aranyosak, törődnek velünk.
• Megismertünk egy csodálatos házaspárt még 2000-ben, akikkel levelezgettünk indulás előtti években és akik rengeteg bölcs tanáccsal láttak el bennünket. Segítették a kezdeti időszakunkat ágyneműkkel, edényekkel... Nekik köszönhetjük, hogy lesz hova költöznünk, egy szép medencés házba, ami nagyon jó helyen van, közel a bevásárló helyekhez, autópályához és piachoz. A Karesz valószínű a belvárosban fog dolgozni, így 20 perccel rövidebb lesz az út. A költözésnek nem örültünk, amikor megtudtuk, de most már érezzük a sorsszerűséget ebben is. Pár percre a leendő házunktól találtunk egy nagyon jó gimnáziumot. A suli területén kis állatkert is van (kiskecske, bárányka...), valamint Bálint örömére még öbölkutatás (marine science) tantárgyat is fel lehet venni. Van iskolai zenekar, színjátszókör... Az általános iskola is ott van a közelben és mivel eukaliptusz fák között építették fel, nem ritka vendég az iskolai koalamaci. Ami még nagyon klassz, hogy egy magyar házaspár fia is oda járt és ő is csak pozítiv dolgokat mondott. Ha már költözni kell, ennél ideálisabb időszak el sem képzelhető: nyári szünet alatt. A gyerekek még túlságosan mély baráti kapcsolatot nem alakítottak ki ez alatt a 7 hét alatt, míg iskolába jártak.
• Megismerkedtem az írásbeli kresz vizsgám alkalmával egy magyar fordító hölggyel, aki 30 éve él itt. Úgy képzeljétek el, mint a Hamupipőke meséből a Tündérkeresztanya. Hát az is. Az első tündértette, hogy a jogosítvány fordításáért nem volt hajlandó pénzt elfogadni (mondta: -én egy négy gyerekes családtól nem vagyok hajlandó pénzt elfogadni). A második: vasárnap a vendégei voltunk egy étteremben, ahol annyit eszel amennyit akarsz. Látta a jogsinkon, hogy mindkettőnknek januárban van a szülinapja és ez volt az apropó. Igazából ő is januári, így együtt ünnepeltünk.
• Van több magyar család ismerősünk, akikkel igazán jól érezzük magunkat és akikre számíthatunk. Pl.: fölajánlották segítenek a költözésnél. Az egyikőjükkel még a Karesz a magyarországi nyelvizsgáján ismerkedett meg. A többiekkel a Magyar Házban a mikulás ünnepségen találkoztunk.
• Nem elhanyagolható, hogy megemlítsem az ausztrál szomszédainkat: mikor hallották, hogy nem érkeztek meg Magyarországról még a cuccaink, egy csomó mindent idehoztak nekünk. Valamit még örökbe is ideadtak. Egyik péntek este, egy távolabbi szomszédunk állított be egy nagy doboz pékáruval: fánkkal, kaláccsal, kenyérrel. Mondta, hogy önkéntesként dolgozik egy templomnál és a pénteken megmaradt pékáruk szétosztása az ő feladata. Ettől kezdve péntekente törzsvendég lett, s volt hogy kitartott a kenyér, amit hozott egy egész hétig. A másik szomszédunk, mikor megtudta, hogy a nővéremék egy kisebb baleset miatt nem érnek ide Karácsonyra, áthívott a családi összejövetelükre, hogy ne érezzük magunkat egyedül.  Persze egyáltalán nem éreztük, de annyira kedvesen invitált, hogy egy órácskára át is mentünk.
• Nagyon kedves ember volt, akitől vettük a családi buszunkat. Mivel nagyon nehezen érkezett meg a pénzünk, így nem tudtuk neki időben kifizetni a teljes összeget, jó pár hetet csúsztunk vele. Türelmes volt és még ő vígasztalt minket, hogy megérti mivel 6 éve ő is átment ezeken a nehézségeken (ő Kínából való).
• Fantasztikus ez az  ausztrál állam, aki a nagy gazdasági válságban nem megszorításokat hoz, hanem minden családot segít gyerekenként 1000 dollárral. Így mi Karácsony előtt $ 4000-t kaptunk, ami több mint fél millió Forint. 

Szóval egyre jobban alakulnak a dolgaink. Érezzük, hogy munka is lesz nemsokára. Köszönjük a bíztatásokat, amit kapunk otthonról. Nekem van időnként honvágyam, de mikor meghallgatom a magyar híreket, vagy írtok levelet és beszámoltok arról, hogy hány ismerősötök veszítette el a munkáját, akkor rögtön el is múlik. Az emberek itt olyan kiegyensúlyozottak, kedvesek. A természeti szépség semmihez nem fogható. Ha csak elvisszük a Mogyit sétálni, attól is teljesen feltöltődünk. Hihetetlen tiszta a levegő. 3 hónapja, hogy itt vagyunk és nem kellett autót mosni, azon kívül, hogy koszosan érkezett Japánból. A gyerekek nagyon boldogok (iskolaszünet van). Élvezik a napfényt, az óceánt... Január végén indul a suli. Most már, hogy értenek egy kicsit angolul, könnyebb lesz a beilleszkedés.

Jövő héten költözünk, már nagyon várjuk.

Ilona